Az utolsó KISS-koncert: nyomdafestéket nem tűrő szavak a budapesti show-n

Gene Simmons, a KISS magyar származású basszusgitárosa hetvenkét éves. A zenekar közel ötven éve aktív. Tegnap este azonban tényleg az út végére értek, és nem veszik fel többé a súlyos páncélokat, méretes csizmákat, és nem maszkírozzák magukat újra olyan félelmetessé, amilyennek az alakuláskor látta őket a közönség.

20220714 budapest sport arena kiss eggyuttes koncertje havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Érkezésünkkor már játszott az előzenekar, a Dirty Honey nevű amerikai rockcsapat. Amíg csordogáltunk a helyünk felé, igyekeztünk közel férkőzni a merch-pulthoz is, mert bevallom, azért erősen gondolkodtam egy eredeti KISS-póló vásárlásán. 14–21 ezer forintos áron lehetett pólót vásárolni. Rengeteg KISS-pólót látok az utcán fiatal lányokon, de akitől esetleg megkérdezem, hogy tényleg szereti-e a zenekart, egy kedvenc dalt sem tud mondani, s valamelyik fast fashion boltban vásárolta a felsőt, mert most ez a divat. A koptatott KISS-póló a Ramones mellett található ezekben a divatüzletekben, és az is menő, ha a Stones nyelve virít a tizenéves pólóján, persze, még jobb, ha szakadt is a cucc. 
Gene Simmons talán erre a jelenségre is céloz, amikor azt mondja, hogy a digitalizáció és a modern világ megölte a rockzenét. Ahhoz képest valóban nagy a változás, hogy 1996-ban a Kiss Unplugged elnyerte a legjobb videókazettának járó díjat… A legjobb videókazetta-kiadás. Jelentőségteljes mondat 2022-ben.

Már-már nyomdafestéket nem tűrő szavakkal tudnám hűen leírni a kezdés energikusságát. Ott áll a színpadon valaki – Simmons –, aki magyarnak született, és ha a II. világháború idején az édesanyját nem deportálják Budapestről egy német haláltáborba, majd nem menekül meg onnan –, hogyan alakult volna a mára világhírűvé vált basszusgitáros-énekes sorsa? Azé az emberé, aki magyarul kiáltja, hogy „Magyarország” és hogy „Mi lesz már”? Vagy épp válogatott káromkodásokat kiabál a mikrofonba – magyarul –, aztán elénekli az Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék kezdő sorait, majd azt üvölti: aztakutyafáját! És ezen mindenki jólesően, egyszerre nevet.

Nagybetűs életesemény volt a világ utolsó KISS-koncertje

Zeneipari mérföldkő és ahogyan ma divatosan mondják: életesemény. Szívesen kihagynám az életemből a Covidot és a háborút, s élnék meg helyettük a budapestihez hasonló KISS-koncerthez hasonló jelentőségű, jóleső eseményekből minél többet.
Azon is tűnődtem, hogy vajon milyen érzés lehet a nagy rajongók számára, hogy hazánkban negyedszer és a világon utoljára vehetik fel KISS-koncerten a KISS-pólójukat.

A helyükben talán meg is könnyezném a dolgot, ha az én abszolút kedvencemről lenne szó. Aki szereti a KISS-t, aki akár a kezdetektől követte a pályájukat vagy akár csak a Dynasty lemezzel vált rajongó rajongóvá, ugyanúgy kötelező érvényűnek tekintette, hogy jelen legyen ezen az estén. Különben örökre bánná. (Ahogyan én bánom, hogy nem mentem el a Linkin Park magyarországi koncertjére, amikor még volt rá lehetőségem.)

Fotó: Havran Zoltán

A KISS méltósággal és kellő realitásérzékkel állt a koncert megvalósításához

A két órás show-t a legendássá vált sminkekben és kosztümökben végigjátszó zenekar 2014 óta a Rock And Roll Hall Of Fame tagja, életművük megkerülhetetlen. Még ha hetven felé járnak is – vagy már azon túl, ahogyan Simmons –,
ha nem is volt tökéletes minden hang, vagy ha az eredetinél lejjebb hangoltak is voltak a gitárok és nem mindig stimmelt a szinkron sem – kit érdekel?

Soha nem voltam óriási fan, de átérzem és megértem, hogy mit jelentett ez az este az Aréna telt házas közönségének, mert számomra is perzselő volt. Szó szerint melegített a színpadról áramló tűz. Végtelenül kifejező volt a tagok tekintete és az az intenzív kommunikáció, amelyet a közönséggel folytattak. Nem voltam képes inaktív maradni. Elvesztettek az ismerőseim – ezt ők fogalmazták meg. Ennyire magával ragadott a látványos cirkusz, amelynek
színpadát párhuzamos építéssel oldották meg, hét óra alatt, majd a végén egybetolták a hatalmas elemeket.

Fotó: Havran Zoltán

Psycho Circus – ahogyan az egyik KISS-dal címe is szól  – volt a Budapest Arénában

Ez a dal nagyjából a koncert felénél kapott helyet. Tényleg cirkusz volt, nagybetűs színház, amelynek szereplői minden reggel ugyanúgy megisszák a kávéjukat és elindítják a napot, mint bármelyikünk. De ők elérkeznek egy olyan estéhez, ahol maximális szórakoztatást nyújtanak a közönségnek.
A nyolcszög alakú, folyamatosan mozgó és a levegőben táncoló projektorok akkor voltak a leginkább látványosak, amikor a God of Thundernél Simmonst a levegőbe emelte egy gigászi szerkezet, és ott játszotta végig a dalt, közben pedig a kivetítők mindegyikén picit más szögből volt látható a zenekar legnagyobb showmanjének közelije.

A basszusgitáros szájából valóban folyt a vér

Több dalt kifejezetten vártam: Hide Your Heart, a God of Thunder, az I Love It Loud és a Love Gun. És a Heaven’s on Fire is kihagyhatatlan.
Az első dal, a Detroit Rock City tökéletes kezdés volt, amellyel ténylegesen berobbantak a színpadra. Egyéb esetben ez a kifejezés sablonos lenne, de tekintve a KISS által ígért és nyújtott látványvilágot, cseppet sem túlzás. Az előzetes ígéretekhez hűen nem szűkölködtek pirotechnikában, lézerekben, óriási lufikban, vetítésben és vérköpködésben sem.

A rájátszásban következett a dobos zongorajátéka, a Beth című dal, majd a Do You Love Me-vel és a Rock and Roll All Night-tal és KISS Loves You Budapest felirattal zárult az este. Ez utóbbi a magyar zászló színeiben pompázott.

Paul Stanley – ének, Gene Simmons – basszusgitár, Eric Singer – dob, Tommy Thayer – gitár. KISS, utolsó koncert, End of the Road turné, 2022. július 14., Budapest.

Borítókép: A Kiss Budapesten (Fotó: Havran Zoltán)