Újra ott jártam, a kollégiumi szobában. A padlón fekve hallgattuk az Issues dalait, miközben bögréből ittuk az alkoholos nedűt és a zenei adrenalin hatására minden elképzelhető fiatalkori őrületet elkövettünk, amelyet ilyen korban megtehet az ember. Élveztük az életet, ugyanakkor bizonytalanok is voltunk a folytatást illetően. Tény, hogy ez a generáció ma is gyakorta keresi a helyét a világban. Nem véletlen, hogy a nu metal műfaja és a Korn dalai ezt a flow-t is megtestesítik.
Olyasvalamit jelentett nekünk ez a műfaj, mint a korábbi generációknak a rock and roll vagy a grunge életérzése. Minden megváltozott a zene világában, amikor megalakultak az első nu metal zenekarok.
A nu metal fénykora az 1990-es években kezdődött, amikor a grunge már hanyatlani kezdett. A Korn a műfaj egyik alapvetése volt. A zenekarok a metalt más műfajokkal is keverték: rap, elektronika, hip hop és – sok más mellett – némi alternatív vonal is került a kottába. A stílus a kétezres években annyira népszerűvé vált, hogy nem meglepő: a Korn is több tucat Grammy-díjat zsebelt be.
Parádés hangzás és stroboszkóporgia
A Korn 2022-ben a belga Graspop fesztivál és a neves francia Hellfest után érkezett Budapestre, tizenhét dallal, remek hangzással és végtelenül egysíkú vizuállal. Már ami a képi világot illeti, mert a fények szédítőek voltak. Annyi stroboszkópot kaptunk az arcunkba, hogy néha már-már zavaró is volt, hogy nem látom jól a színpadot.
Sallangmentes, profi és elképesztően tömény volt a Korn-koncert
A 2022 elején megjelent korong, a Requiem dalait kiváló érzékkel helyezték el a setlistben úgy, hogy szinte egymásba olvadtak a fénykor és a jelen nótái. Szétszálazhatnám a friss dalok minden hangját és elemezhetném a Korn pályáját vagy a tagok élettörténetét, de ezt úgyis megteszik a zenei szaklapok. Június 21-én a Papp László Sportarénában a zenekar körítés nélkül, maximálisan odatette magát. Energikusan kezdtek a Here to Stay-jel, majd jött a Got the Life és a Falling Away From Me. Utóbbi közben egyébként úgy éreztem magam, mintha egy korszakalkotó film képkockái között léteznék. Szédítő érzés.
Nem volt üresjárat vagy sallang. Egy rövid dobszólót és Jonathan Davis minimál skótduda-session-jét kivéve. (Az énekes skót felmenőkkel is rendelkezik). Ezek azonban üdítő kivételt jelentettek a közel teltház előtt koncertező Korntól.
A dobverőn pörgették a magyar zászlót
A Queen We Will Rock You című dala a Korn egyik legnagyobb slágerével, a Coming Undone-nal olvadt össze pár másodperc erejéig, hogy aztán a rájátszásban kapjunk még öt (!) dalt, olyan örök darabokkal, mint az A.D.I.D.A.S. vagy a Crown. Végül mindenki megelégedésére a Blind című slágerrel végződött a koncert, amelyet olyan masszív tapsvihar követett, hogy láthatóan a zenekar is meglepődött rajta. (És valóban: a Korn először felemelte, a dobos pedig a dobverőn pörgette meg a zászlónkat.)
„Nagyon boldog vagyok!”
– mondta a mögöttem ülő srác.
Csak viszonyítás-képpen: ha lehetne pontozni a koncertet, tízből nagyon erős nyolcast adnék rá. És tudjuk, hogy ez a filmes adatbázis szerint is remek eredmény. Sajnálom azt a lányt, aki a koncert nagy részét a telefonja kijelzőjén keresztül nézte végig, s egyetértek a mögöttem ülő sráccal, aki a show vége felé csak annyit mondott: nagyon boldog vagyok. A főiskolás énem most mosolyog.
Az előzenekar a Deadly Apples volt.
Borítókép: A Korn a Kick-off open-air festivalon, Nürnbergben (Fotó: AFP/Daniel Karmann)
