– Ha egy marslakónak kellene elmagyaráznia pár mondatban, hogy mi történt Nagyszelmenccel és Kisszelmenncel a XX. században, hogyan mondaná el?
– Három történet van a válaszban. Az első, amikor az ikerfalut az első világháború utáni Párizs környéki békékkel Csehszlovákiához csatolták. Képzelje el, kedves marsi barátom, hogy szülőfaluját a Vérszemű csillagról kérdezés nélkül áthelyezik a Jupiterre, és ettől fogva nem marslakónak, hanem jupiterlakónak kell neveznie magát. Ha erre nem hajlandó, akkor kilakoltatják a hideg űrbe. A következő történet, amikor a második világháborús döntések következtében rövid időre újra megpihenhet a Mars-béli falujában a Magyarországhoz visszakerült Szelmencen. De nem volt elég óvatos! Mert amíg a háború végén a kisszelmenci rokonoknál pihent, ez a harmadik történet: amelyben Kisszelmencet a Szovjetunióhoz csatolták. Az űrhajója ellenben az újra Csehszlovákiának jutott Nagyszelmencen maradt. De nem mehet el érte, hogy kirepüljön az űrbe, mert mindenkinek ott kell maradnia, ahol a határhúzás pillanatában volt.
Úgyhogy magából, kedves barátom, a volt marslakóból, a volt jupiterlakóból szovjet ember lesz: ami egyenlő azzal, hogy a világegyetemen kívülre helyezik, a céltalanság társadalmába. És ennél semmi sincs rettenetesebb.
Ezt Mihail Bulgakovtól Alekszandr Szolzsenyicinig több világirodalmi nagyság hitelesen állítja.
– Mikor járt utoljára Nagyszelmencen?
– A járvány előtt. A kettézárt falu újabb bővített kiadását csinálom, mert ez egy végtelen történet. Amíg ott határ van, addig mindig lesznek fejlemények. Az egyik nyugalmazott amerikai tábornok ki is mondta pár évvel ezelőtt: sokkal fontosabb politikai érdekek vannak, mint a kárpátaljai magyarok helyzete. Tehát garantált a folytatás.

– Milyen fejlemények lehetnek?
– Nagyszelmenc fejlődik, nemrég egy gyermekuszodát építettek a görögkatolikus egyház támogatásával, és mivel fogynak a gyermekek, de közel van Dobóruszka – Dobó István faluja –, a Dobó Istvánról elnevezett nagyszelmenci iskola üres tantermében nyitottak egy Dobó-kiállítást, a másikból vendégszobát csináltak. Dobónak a környéken voltak a birtokai, ráadásul Lengyelországgal határosak. Mindig azon ment a vita, hogy a különféle árucikkeket nem a hivatalos határátkelőhelyen vitte át, hanem a saját földjén. Nem fizetett vámot, emiatt többször beperelték. Nekem rokonszenves, amit Dobó csinált, mert akkoriban a várkapitányok nem kaptak fizetést: se pénz, se posztó.