A Várfok Galéria művészköréhez tartozó Czigány Ákos előző önálló kiállítását 2016-ban láthattuk a galériában, most az azóta eltelt idő munkájáról ad számot a tematikus tárlat.
Az alkotó az elmúlt években a látás határterületeit vizsgálta meglepő, elgondolkodtató és különleges fotográfiáival.
Tárlatvezetésén előrebocsátotta: a művészet egyik feladata, hogy visszaadja a vizualitásba vetett bizalmat, s újra elfogulatlanul nézzük a valóságot.
Az emberi találkozások esetében a legfontosabb terület az arc, annak centrális része a szem
– szögezte le Czigány Ákos, hozzáfűzve: ősi törekvés a szem pontos reprodukciója, amikor az elvész.
A fotóművész kutatói alaposságáról adott tanúbizonyságot, amikor elárulta, hogy a történelem első ismert műszemét a mai Irán területén találták meg, s az a Krisztus előtti 2900-as évekből származik. – A fotográfia szintén a tökéletes másolat létrehozásának szándékából született – jelentette ki Czigány Ákos, aki jelen kiállításán a két háború között készült üvegszemekről készített portrékat vonultat fel.
Az üvegszemek felvételein mégsem emlékeztetnek emberi szemre, ugyanis nem a megszokott fényállásban mint fényvisszaverő tárgyakat örökítette meg, hanem átvilágította azokat, megdöbbentően különös színhatásokat megjelenítve e módon.
Mintha ezek a világtalan szemek megtelnének fénnyel. Ezáltal olyan fénytörések, színek jelennek meg, amik a valódi szemben nem fordulnak elő
– magyarázta a fotográfus, aki elárulta: a nyitókép esetében az erezetre állította az élességet, ezáltal maga az írisz homályos, mint bevallotta: így látna ő szemüvege nélkül. – Egy kicsit a látásom portréja ez – fogalmazott.
A sorozat más fotóiból kivonta valamelyik alapszínt a piros, zöld, kék közül, amelyekből nem kizárólag a fényképezőgép, de az emberi szem is összeállítja a képet. – A fekete-fehér felvételek makrokozmikus asszociációkat keltenek, miként a másik szemébe is sok mindent belelátunk – jegyezte meg munkáival kapcsolatban Czigány Ákos, majd átmentünk a másik terembe, ahol – miként fogalmazott – a láthatatlanság újabb területe, a tükör játssza a főszerepet.
Az egész kiállításon végigvonul a tárgyi és a képi archeológiai érdeklődésem
– vallotta be az alkotó, a folytatásban kifejtve: a képiség ősképe a tükörkép, ami mozgó és rögzíthetetlen, ennek megörökítésére hozta létre az emberiség a fotográfiát. – A tükör ábrázolhatatlan, hiszen az alkotó tükörképe vagy a tükröződés kihagyhatatlan. Ezáltal a tükör tulajdonképpen láthatatlan tárgy, azonban, ha megfosztjuk a tükröződéstől, akkor már nem tükör – magyarázta Czigány Ákos.
Eme ellentmondás feloldásának érdekében foncsorhibás tükröket keresett, amelyek elkezdték elveszíteni „tükörségüket”, ezzel felfedve anyagiságukat. A fotográfus kifejtette: olyan megvilágításokat alkalmazott, hogy nem a tükröződés, hanem maga a tükör jelenjen meg. Ennek eredményeként az egyik fénytörés a megfeketedett foncsorréteget, a másik a leváló rétegeket láttatja. A felvételeket végül alumíniumra, üveglapra nagyította. A nyomdai eljárás szintén sajátos, amennyiben kizárólag szürkeárnyalatos, szén alapú pigmentfestékeket tartalmaz a paletta.
Mellékszálként, Czigány Ákos kutatásai alkalmával szembesült azzal a tükörrel, ami mindig velünk van, az okostelefon kijelzőjével. A kijelzőt rétegeire bontotta, amelyek mindegyike speciális optikai tulajdonságokkal bír, s amelyek közül a legalsó valódi tükör. E folyamatot nem fotográfiákon, hanem a maguk valóságában tárja elénk.
A kiállítás befejező ciklusa szintén afféle mellékszál, tudniillik az alkotó a használt tükrök beszerzése közben bukkant rá egy doboznyi üvegnegatívra, amik saját korukban kivetítésre szolgáltak. Eredetük s témáik ismeretlenek, azonban digitalizálás közben úgy vélte: szemeket ábrázolnak. – Ezért lett a sorozat címe Projekció, mert a látványon túl megjelenik az is, amit belevetítünk a képbe
– magyarázta Czigány Ákos.
A kiállítás október 29-ig várja látogatóit.
