Erkel Ferenc operája tele van drámával, szívfacsaró jelenetekkel, mondanivalója és lehengerlő zenéje révén pedig máig a magyar operaszínpadok kedvelt alkotása. Ugyanakkor a színházi térben nézőként nem sokszor van lehetőségünk ízekre szedni egy-egy jelenetet, jobban elmélyülni egy-egy szövegrészletben vagy akár a muzsikában. Az ilyesfajta aprólékos munka a színházi alkotókra hárul.
A Magyar Zene Házába költözött Operabeavató Bánk bán-sorozata éppen ezt a falat kívánja ledönteni a nézők, az alkotók és az opera között. A 2015-ben útjára indult ismeretterjesztő beavató előadás ötletgazdája Dinyés Dániel zeneszerző és karmester, aki a zene rejtelmeibe kalauzolja a hallgatóságot, Göttinger Pál rendező pedig a próbafolyamatokra fókuszál.
Az egyes előadásokon belül egy rendelkező próbát szimulálunk, ami a próbafolyamatnak azon része, amikor az énekesek először mennek be a színpadra. Ekkor még kevésbé felkészültek, hiszen nem tudják, hogy mi a feladat. Viszont ahogy a jelenet halad előre, és ahogy a karakterről, az adott szituációról beszélünk, ötleteket hoznak a rendezői utasításra, amelyre rögtön visszajelzést kapnak
– avatott be a részletekbe Göttinger Pál.
A kétfelvonásos próbát megelőzte Dinyés Dániel zene- és kultúrtörténeti, rendkívül szórakoztató bevezetője, amelynek témája többek között Erkel Ferenc zeneszerzői hatása és pályája, a magyar nemzeti eszme és a magyar zene kérdése és a Bánk bán cselekményének történelmi-politikai háttere volt. Mint mondta, a humoros elemzés célja semmikor sem a tiszteletlenség, hiszen „azt keressük, hogy mitől jó”.
Bánk bán nagyáriáját ezúttal Kovácsházi István operaénekes közreműködésével hallhattuk, az utasításoknak megfelelően különböző intenzitással újra és újra felcsendült az opera egyik legismertebb dala. Petúr bán szerepében pedig Sándor Csaba játékát élvezhettük.
Az elemzések mindvégig közérthetőek maradtak a célnak megfelelően, s így a nem öncélú improvizáció magasiskoláját láthattuk olykor rendkívül finom, olykor pedig harsány humorral fűszerezve. Mindig a megismételhetetlent látják a nézők, hiszen nincs két egyforma jelenet, nincs két egyforma reakció, nincsenek betanult panelek.
Ha ugyanazok a részletek lennének egy nap, akkor is mást kérnék az énekesektől, úgy, mint ahogy azt egy valóságos próbán. A jeleneteket többféleképpen is elpróbáljuk, majd elkezdjük vizsgálni alkotóelemeiben, mitől működik vagy éppen mitől nem működik. Úgy szoktuk ezt mondani, hogy ezek bejáratok az egyes jelenetekbe, tehát egyetlenegy Operabeavató előadás után sem válik véglegessé, hogy az adott jelenet hogyan lenne jó. Erre az igazi előadás való, amit hetekig próbálnak a művészek, s van jelmez, díszlet is. Ez a folyamat azonban arra fókuszál, hogy miként kezdenénk el ezt a munkát, ami a nézőnek nagyon hasznos, amikor egy nehezen megfogható művel találja szembe magát, ha megmutatjuk, nem kell megijedni, hanem alkotóelemeire kell és lehet is szedni az operát
– magyarázta lapunknak a rendező.
Az Operabeavató nem más, mint a zene és a színház egyesülésének szórakoztató és itthon egyedülálló formája kicsiknek és nagyoknak, amelyet a készítők tizennégy és százéves kor között mindenkinek ajánlanak. A Bánk bán nemzeti operánk, amelynek alapja Katona József azonos című drámája, megkerülhetetlen operairodalmi alkotás.
Az Operabeavató Bánk bán-sorozata pedig ehhez az alkotáshoz kívánja közelebb hozni az opera műfajától idegenkedő és az operarajongó nézőt egyaránt, legközelebb az október 25-i előadáson. Sőt, online felületen szintén hozzáférhetővé válik majd a sorozat.
– Az eSzínház sorozatot szeretne készíteni, amely elérhetővé tenné az előadást azok számára is, akik esetleg személyesen nem tudnak rajta részt venni. Másrészt nagyon szimpatikus az eSzínház archiváló missziója is – tette hozzá Göttinger Pál.
