Közös kiállítás, azaz a tematika kettős. Az apa művei egy szentföldi zarándokút emlékeit rögzítik. A képeket Madarassy István elhunyt barátja, Lipp László atya emlékére állította ki, aki a zarándoklat lelki vezetője volt. László atya egykori plébániáját, a Gazdagréti Szent Angyalok templomát – amelynek első terveit Makovecz Imre vetette papírra, ám 26 esztendő múltán végül Koppányi Imre alkotása valósult meg – a szobrászművész több munkája gazdagítja. Madarassy András akvarelljei pedig a Pilis szakrális tájait örökítik meg. Török Csaba teológus, az esztergomi bazilika plébánosa megnyitójában kiemelte: Jeruzsálemben a zarándoklat ősi hagyománya arra tanít, hogy sajátos módon tanuljunk meg látni.
A tájon, a városon keresztül a szem magát Istent kezdi látni
– mutatott rá a plébános, megjegyezve: Madarassy István képei e meglátás parafrázisai, 2008-as rajzai képesek a lélek átadására. – Nem tájképek, pillanatfelvételek – hívta fel a figyelmet a folytatásban Török Csaba.
A tömeggyártásban készült útikönyvek fantáziátlan ábrázolásai megmutatják a szent helyeket, ugyanakkor elrejtik azokat, mert képtelenek eljutni a lényegig, a technikailag tökéletes fotók sivárrá teszik a legszentebbet is.
Az atya hangsúlyozta: ezzel szemben a művész a maga szentföldi útját mutatja meg. Példaként hozta, hogy a Szent Sír-templom sarok nézetét ábrázolja, így a turisták által jellemző módon fotózott látvány e sarok árnyékába kerül, vagy a Via Dolorosa sem útikönyvi didaktikával mutatkozik meg, stációról stációra, ellenben az utca forgatagában meg-megálló zarándok részletfelvételeként.
Ahogy Krisztus sem a középpontba helyezve, jól megvilágítva lépett a világba, hanem egy városszéli barlangistálló jászolában, úgy maga a Szentföld is ilyen utcaszéleken, sarkokon keresztül megfogható
– magyarázta a teológus, hozzáfűzve: az apró és életszerű hordozza magában az emberinek azt az érintését, ami Isten megtestesült testének ihletését nyújtja számunkra. Eztán egykori zarándoktársát idézte, aki számára nem a nagy és közismert látványosságok, de a kicsinységek, a töredezett kövek, a mindennapi életben megkopott épületek adták a találkozást Istennel. Csaba atya teológus énje mutatkozott meg, amikor kifejtette: a bibliatudósok a tékozló fiúban magát Jézust látták, aki eljött az atyai házból, hogy elvesszen a világ zsivajában, s elveszettként, minden nélkül térjen vissza az Atyához.
– Ma nem prédikálunk ilyet szívesen, mert ki tudja, kiben milyen asszociációkat indít el – fogalmazott Török Csaba, majd kifejtette: a szentföldi megtestesülés és a megtestesült szentföldiség titka pontosan ez. A jelenlét ölel körül minket.
A képeken megjelenő állandó ritmusok, az ívek, a falak, a bolthajtások, mintha a mindenség boltozatának kozmikus ébredése átváltana a kis részletek rezdüléseire, mintha a teremtés beleköltözne a szentföldi helyek egy-egy atomjába.
– Itt mindenben lüktet az isteni, még a legprofánabban is – szögezte le a plébános, aki rámutatott: Jeruzsálem a világ záróköve. A következőkben feltette a kérdést: mi a szakrális táj lényege? Ezzel egyúttal utalt Madarassy András képeire. Feleletében hangsúlyozta: a múlt mellett a jövőbeli távlatot szintén megmutatja, ahogy Jeruzsálem perspektívája átfordul a mögöttünk hagyott, lezárult idő síkjából, az előttünk álló nyitott idő dimenziójába.– Kézzelfoghatóvá válik a keresztény időszemlélet, a jelenben állva, a múlt felé tekintünk, miközben rádöbbenünk, hogy igazából a jövőre emlékezünk – magyarázta Török Csaba. – A húsvéti ünnepen, Jézus keresztje és föltámadása mögöttünk van, ám azt szemléljük, ami ránk vár. A múlt Jeruzsálemének emlékei, a jelen nyüzsgő Jeruzsáleme és a jövendő mennyei Jeruzsálem egységet alkot, amelynek magja az isteni jelenlét. A megtestesülés óta az egész Föld Szentföld, mert Isten jelenlétének hordozója. Ilyen módon a pilisi képek átkötnek minket az ősi Szentföldről a mai pillanatunkba, s megérthetjük, hogy itthon is zarándokként járunk a Szentföldön.
A szakrális hangulatot Meskó Bánk előadóművész József Attila, Ady Endre és Pilinszky János költeményeinek tolmácsolásával gazdagította, míg Scheuring Kata, Junior Prima díjas fuvolaművész Bach műveivel emelte a jelenlévők lelkét a magasságokba, az Ars Sacra rendezvényéhez méltó módon.
Borítókép: Török Csaba teológus szerint a tárlat képei a lényeget, a legszentebbet mutatják meg (Fotó: Teknős Miklós)
