Megkérdőjelezhetetlen igazságok, megvédendő értékek

Tragikus, megrázó, mégis valahogy a misztikus mélységek felé mutató esemény volt Szakcsi Lakatos Béla halála, aki élete fő művének bemutatása után néhány nappal tért meg istenéhez. Örök értékekről beszélt, örök kérdéseket tett fel, időtlen zenét alkotott. S mintha csak arra várt volna, hogy befejezze az életművet lezáró munkáját, azután ragadta el őt a halál. A közös munkáról, a küldetéses zeneműről most Bolyki György, a misztériumjáték szövegének írója beszélt.

Fotó: Fotó: Kultúra.hu/Bielik István

A mű tartalmával kapcsolatban a szövegíró elmondja, hogy „Szakcsi Lakatos Béla alapgondolata az volt, hogy az emberiség válaszút elé kerülve sokszor dönthetett, és mindig a rossz mellett döntött. Szembefordult Istennel, aki megbüntette ezért. Drasztikusan, de mindig abból a célból, hogy visszafordulhasson, visszatérjen hozzá. Ma pedig ott tartunk, hogy a világunk miattunk lassan a végéhez közeledik. Az emberiség ma is döntés előtt áll.”
Az is kiderül a Kultúra.hu cikkéből, hogy a négy jelenetet, amely a bűnbeesés, az özönvíz, Bábel tornya és a jelenkor történetét dolgozza fel közösen alkották meg. 

Azt a szétgyűrűző folyamatot akartuk bemutatni, ahogyan először az első emberpár, aztán a családok, majd az egész társadalom, az emberiség szembefordul Istennel. Addig, hogy ma már sokan a létét is tagadják. A beszélgetéseink vitás pontjai arra vonatkoztak, hogy melyik szálat meddig folytassuk az ítéleteket követően és az Isten által adott új kezdetekre vonatkozóan

 – magyarázza Bolyki.

Egy érdekes epizódról is szó kerül: arról, vajon miért volt különösen fontos Szakcsi Lakatos Bélának az, hogy a gonosz szellemek leszálltak a földre, és emberek lányaitól születtek torzszülött gyermekeik. Az elfajzottak kérdése a vízözönhöz kapcsolódik, és Bolyki György szerint a jazz-zenész számára az isteni beavatkozás drasztikus voltát indokolták, hiszen „ezek a lények a Biblia szerint az emberek teljes kipusztítására törekedtek. Így az isteni ítélet, az özönvíz valójában az emberiség írmagjának megmentését és az őket sanyargató, gyilkoló démonfiak pusztulását célozta” – magyarázza.

Az újságíró szellemes kérdést is megfogalmaz, azt vetve föl, vajon nem tekinthető istenkísértésnek a zenemű, amely a „legegyetemesebb kérdésekben, a mai világ válságaiban, vagyis a legforróbb témákban (…) próbál rendet vágni. Egyfajta mindentudó, mindent átlátó, sőt a megoldást is ismerő, prófétai szerepbe helyezkedik.”
Bolyki György nagyon határozott választ ad a felvetésre: 

keresztény-konzervatív alapokra építve úgy gondoljuk, hogy vannak bizonyos sarokpontok az emberre, az emberiségre vonatkozóan. Megkérdőjelezhetetlen igazságok, megvédendő értékek, amelyeket a századik, majd a további generációknak is tovább kell adnunk. Veszedelmes tovább bontani az alapokat, amelyekre az egész kultúránk, azonosságtudatunk és végső soron a továbbélésünk, emberként való létezésünk épül.

A teljes beszélgetés ezen a linken olvasható

Borítókép: Bolyki György (Fotó: Kultúra.hu/Bielik István)