– Szakcsi Lakatos Béla a munka kezdetén mondott valami nagyon fontosat: hogy ennek az élete fő művének szánt misztériumjátéknak szerinte fontosabb lesz a szövege, mint a zenéje. Ami engem megütött, hiszen ő a világ legnagyobb jazzistáinak egyike volt, akit Kurtág György és Eötvös Péter is tisztelt, becsült – fogalmazott Bolyki György, amikor arról beszélt, mennyire jelentősnek érezte Szakcsi Lakatos Béla A tudás fája címen alkotott zeneművet.
Az is kiderül a beszélgetésből, hogy a zeneszerző és a szövegíró könnyen és gyorsan egymásra hangolódott.
– Van egy tanulmányom a Jelenések könyvéről, amelyet évekkel ezelőtt odaadtam Szakcsi Lakatos Bélának. És ezen a síkon, mivel ő komolyan hívő, bibliaolvasó ember volt, nagyon gyorsan egymásra találtunk. Megérezhette, hogy nem fogok mellébeszélni, és hogy minden leírt szavamnak meglesz az aranyfedezete. Meg azt, hogy igazán értem, mit szeretne, és azt fogom szolgálni a szöveggel – mesélte az interjúalany, hozzá téve, hogy ő is úgy érezte, megértette mit szeretne alkotótársa.
Én nem a tartalmát, hanem a szívét értettem meg annak, amit ő akart, és hogy egymásra hangolódva meg tudtuk érezni, mit és hogyan kell tennünk. Hogy a szó legjobb értelmében együtt tudtunk gondolkodni, és hatottunk egymásra. Én javasoltam például, hogy a négy kép elé írjon Istent dicsőítő nyitányt, és ezzel értessük meg: teremtője soha nem fordul el az embertől, és a történelem során soha nem haragudott meg rá végleg.
Az interjú számos megrázó, vallomásos mondatot is tartalmaz. Ilyen, amikor Bolyki György arról beszél, milyen felemelőnek érezte a témát. – Harminc éven át színpadon voltam, sok ezer koncert van a hátam mögött, előadóként bejárhattam a világot. Nehéz volt olyan feladatot találnom, amely újra és igazán inspirálni tudott. De az, hogy egy ilyen nagy ívű műben szavakba foglalhatom, ahogyan Istenről gondolkodom, hogy a hitemet a mai emberiség problémáira vonatkoztatva megvallhatom, eddig még soha nem adatott meg, és ennél nagyszerűbb lehetőséget elképzelni sem tudtam – meséli.
