Nagyon érdekes, hogy az előadás rávilágít arra is, mennyire megelőzte Jókai Mór a korát, amikor papírra vetette regényének szavait. Azzal szembesülünk ugyanis, hogy férfi és nő csak együtt képes alakítani, változtatni a történelem menetén, hogy a férfierőhöz társulnia kell a női szívnek, különben nem lesz élhető a világunk, a boldogtalanságot nem szabad nemzedékeken keresztül továbbörökíteni.
A kecskeméti előadás abszolút főszereplője így a Polyák Lilla által feledhetetlenül megformált Baradlayné, de Juhász Levente Ödönként, Orth Péter Richárdként, Koltai-Nagy Balázs pedig Jenőként is belevéste magát a kollektív nemzeti emlékezetbe. Mert hitelesen adták elő, hogy férfiként egyrészt meg kell küzdeni azokkal a kihívásokkal, amelyekkel elnyeri az ember a szeretett lány kezét, másrészt viszont ebben a nagy küzdelemben soha nem adhatja fel az elveit.
És nemcsak arról van szó, hogy jobb közösséghez, családhoz és nemzethez tartozni, mint hazátlanul egyedül téblábolni a világban, hanem arról is, hogy ha az ember kitart a családja és a nemzete mellett, akkor a boldogságot választja.
Van, akire azt a feladatot méri a sors, hogy felnevelje gyerekeit, van, akire pedig azt, hogy a testvéréért feláldozza az életét.
Borítókép: a három fiú (Fotó: Ifj. Háry Péter)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!