Az e-mailek, a Facebook, az Instagram és a TikTok szinte teljesen átvette a papíralapú kommunikáció szerepét, de vajon milyen lesz így a jövőnk? Lesznek-e még szerelmes levelek, képeslapok a távoli rokonoktól, bélyeggyűjtemények a nagyszüleinknél? Melyek az internetes kommunikáció lelki hatásai? Vajon biztonságban érezhetjük-e az adatainkat? Mit jelent a XXI. században a levéltitok? Hogyan éli meg a családi, szerelmi, baráti viszonyokban a chates kapcsolattartást ez a korosztály? Lázadó az, aki papírra veti a gondolatait? A témával kapcsolatban szabad asszociációra hívták a jelentkezőket, de arra is kíváncsiak voltak a Postamúzeum munkatársai, ha egyszerűen csak olyan témák foglalkoztatták a pályázókat művészetükben, mint az üzenet, a titok, szavak, írás, vagy ha az online teret vagy a közösségi médiát alkotóelemként használták fel. A pályázat minden alkotóterület felé nyitott volt, médiumtól függetlenül szabaddá tették a jelentkezést.
A felhívásra 67 pályázat érkezett, a rendelkezésre álló kiállítóhelyre a zsűri, Don Tamás és Tayler Patrick nyolc művet válogatott be. A beérkező művekből időszaki kiállítást rendezett a Postamúzeum, amely szombattól tekinthető meg.
A Postamúzeum évről évre időszaki kiállításokban mutatja be azokat a témákat, amelyek az állandó kiállítás anyagába hely hiányában csak érintőlegesen vagy nem kerültek be. A postai világnaphoz időzített, október közepén megnyíló új kiállítás azonban több szempontból is szakít a hagyományokkal. A Postamúzeum a kortárs képzőművészetet választotta hívószavának, ráadásul nemcsak az időszaki kiállítótérben, de az éppen tíz éve fennálló állandó kiállítás termeiben is vendégművek jelennek meg.
A Postamúzeum jövő év áprilisáig látható anyaga olyan műveket visz be az állandó kiállítás termeibe, amelyeknek más kontextusban nincs közük a postához. A képzőművészet segítségével az egyes termekben felvetett témák mellett olyan meghúzódó, nem kifejtett mellékgondolatokra szeretnék a figyelmet irányítani, mint például a mért idő fontossága a postai szolgáltatásban vagy az egyre inkább háttérbe szoruló kézírás gesztusának informatív jellege.
Az egyik alapgondolat az, hogy a posta és a telefon egy információküldésen alapuló hálózat, amelynek szerkezete, azaz hogy milyen utakon valósul meg az információáramlás, mennyi emberi energia és logisztika teszi azt lehetővé, általában rejtve marad, hiszen a lakosságnak a postával kapcsolatban az a legfontosabb tudnivaló, hogy kitől kinek mi érkezik.