Huszonöt év élménygalopp

Mindent tud a színházi látványról. Színháztörténész, szakíró, a Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet főmuzeológusa, a szcenikai gyűjtemény vezetője, számos hazai és nemzetközi kiállítás kurátora – volt. Három évtized után váltott. Ma már a Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium művésztanára, ahol óra után a diákok állva tapsolják meg. Turnai Tímeával beszélgettünk.

Turnai Timea Szinháztörténész 20221122 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet

– Mi volt a feladata a szcenikai gyűjtemény vezetőjeként?

– Én fedezhettem fel kincseket a Nemzeti Közgyűjteménynek, s dönthettem el, hogy mi szerepeljen kiállításon, melyik tárgyról szülessen publikáció vagy könyv. Komolyan jegyzett jelmez- és díszlettervezők elképesztő igényességgel készült munkáit – terveket, Bajor Gizi, Jászai Mari, Fedák Sári, Ódry Árpád jelmezeit, maszkokat, kalapokat, plakátokat, maketteket – sikerült behoznom a gyűjteménybe. A Mesélő jelmezek című könyvemben ezekre a kivételes darabokra szeretném felhívni a figyelmet. A kötet nemcsak a szakembereknek nyújt segítséget, a nagyközönség számára is érdekes történetek találhatók benne. Európában jóval kisebb textil- és viseleti gyűjtemények hatalmas albumokban jelentetik meg a képeiket, és naponta online megosztókra teszik fel őket. Büszkék a gyűjteményükre. Valahogy ez nálunk elsikkadt, ezért is volt fontos számomra, hogy szülessen egy kötet a szcenikai gyűjtemény rejtett kincseiről. Ma már egészen más kihívások várnak egy muzeológusra. Megváltozott a múzeumok szerepe, eltolódott az adatbázis-építés, a digitalizáció felé – ami fontos, de számomra elveszett a varázsa. Az én világom a gyűjtemény létrehozása, működtetése, felépítése és bemutatása volt.

– Hány kiállítást rendezett?

– Több százat, a hozzájuk kapcsolódó eseményekkel, katalógusokkal, előadásokkal. A Szcenika sorozaton belül 19 könyvet jelentettünk meg. Élménygalopp volt az első huszonöt év.

– Hogy választotta ki azokat a művészeket, akiknek külön kötetet szentelt?

– Egyrészt azok közül választottam, akiknek a Színházi Intézetbe került a munkájuk jó része – tervezéseik, előadásaik látványlenyomatai, színlapok, plakátok, makettek –, másrészt felkérés alapján. 

Jánoskúti Márta Kossuth-díjas jelmeztervező ragaszkodott hozzá, hogy együtt készítsük el a Szenvedélyem, a hivatásom című kötetet a munkásságáról. Gombár Judit jelmeztervező a végrendeletében is kikötötte, hogy hozzám kerüljenek a munkái, én dolgozzam fel az anyagot. 

Azt már én tettem hozzá, hogy készüljön belőle egy kötet, amire a halálos ágyán becsületszavamat adtam. Két évig rendszereztem a rajzait, vázlatait, olvastam a vele készített jegyzeteimet. 2019-ben jelent meg a Táncszerelem – Gombár Judit című könyv.

– A közösségi oldalán megjelent soraira valaki azt válaszolta, hogy „Nyugi, jön majd a következő hegy.” Várja már?

– Az én célom nem egy következő hegy, hanem hogy a hegytetőn sütkérezzek az ifjúsággal. Hatalmas felelősséggel jár a diákoktól kapott szeretet. 2017-től óraadóként abban voltam a legsikeresebb, hogy néhány hónap alatt színötösre készítettem fel csapatokat írásbeli és szóbeli vizsgákra. A stílusunk, a külsőnk az üres csekk-könyvünk, belépőnk a hétköznapokban. Reggel felkelünk, felveszünk valamilyen ruhát, de mi töltjük meg tartalommal. Ezért a tartalomért én szeretnék felelni az elkövetkező években. 

Tízszeres a túljelentkezés az iskolánkba, ahol a tanárok is művészemberek, alkotnak, kiállítanak, és mellette oktatnak. 

A diákok teljesen különböző hátterűek, az árvaháztól kezdve a nagyon jómódú családokig, mindenhonnan érkeznek. Belőlük kell közösséget gyúrnom, velük kell elhitetnem, hogy a stílus mindannyiunké, a stílus mindenki luxusa. Bárki megengedheti magának, mert nem pénztárcafüggő, hanem kommunikáció, gondolat, üzenet.

Borítókép: Turnai Tímea (Fotó: Bach Máté)