Szövegeikben nemcsak hitvallást, de kinyilatkoztatást is megfogalmaznak. Felszólítást intéznek azokhoz a mongolokhoz, akik szerintük elfeledték vagy feledni akarják az ősi mongol gyökereket: ne tagadják meg a múltat. A szenvedélyes feddést mélyen lüktető, mindent átható folk-metal zenei alapokkal teszik erőteljessé. Az együttes a saját stílusát a „hunnu rock” névvel illeti, ebből a „Hu” a „human” szóra is utal.
A The Hu videóinak képi világa: Különös, különös – ahogyan a dal címe is szól. Videóik gyakorta az ősi mongol mítoszok helyszínén, a pusztában forognak. Hagyományos mongol népviseletek, a dicső történelmi múlt és a népi hagyományok – így például a mongol temetkezési szertartás a legújabb, Bi Biyelgee című szerzemény klipjében – elevenednek meg filmszerű klipjeikben. A természetközeliség, a néptánc, a – ahogyan az a szövegekben is megjelenik – farkastotemes népet kísérő égi áldásba vetett hit megrendíthetetlenül masszív alap a The Hu alkotásaihoz, amelyet a metálzenei elemek tesznek energikusabbá.
A The Hu tradicionális hangszere a lófejű mongol cselló, azaz a morin khuur, amely – mint az emberiség remekműve – UNESCO-védelem alatt áll. Az eredeti hangszer fából készül és két húron játszanak rajta, a vonót pedig lószőr díszíti. A The Hu ennek elektromos verzióját használja mesterien. A hangszer különleges hangzását, a mesterségbeli tudást is élvezhettük a budapesti koncerten. Nemcsak a hangszerei, de a zenekar tagjainak torokéneklési technikája is egyedülálló. És mi megtapasztalhattuk a technikának a sajátos, a lelkünket facsaró rezgését.
Az ősi mongol hagyományok ápolása mellett a The Hu a metál rajongója is. Olyan feldolgozásokkal találkozhatunk esetükben, mint a Through the Never James Hetfield zenekarától vagy a Papa Roach énekesével, Jacoby Shaddixszal készített átirat, a zenekar legnépszerűbb száma, az angolul megszólaló The Wolf Totem. A koncert egyik legnagyobb lelkesedést kiváltó dala a Yuve Yuve Yu volt. Van egy törvény a sztyeppéken, mely szerint minden mongol harcosnak születik és úgy is nő fel. S ez a dal egy igazi csatába hívó, lelkesítő himnusz, amely felszólít a nép védelmére.
Düh, sérelem és erő érzékelhető minden hangban és szemvillanásban. A The Hu hallgatása – még inkább a koncertélmény átélése – közben kristálytisztán érzékelhető a mongol történelmi hagyományok erejének fogyatkozása miatt érzett mérhetetlen harag. De érezhető dalaikban az a felgyülemlett fájdalommal vegyes erő is, amely máig élteti kultúrájukat, segít ápolni és fenntartani őseik világát.
Az Akvárium klub nagytermének hivatalos befogadóképessége ezerháromszáz fő. A normál jegyek már réges-régen elfogytak, ahogyan a VIP-belépőket is villámgyorsan megvásárolták a rajongók. Ez utóbbi jegyek ára közel hatvanhatezer forint volt. Nem kérdés, hogy hatalmas érdeklődés mutatkozott tehát a mongol zenekar fővárosi fellépésére, s kétség sem férhetett ahhoz, hogy elégedetten távozunk majd. Egyértelmű, hogy a magyar közönség rendkívül érzékeny erre a zenére, a közös történelmi gyökerek a XXI. századi zenekedvelők lelkében is mélyre nyúlnak.
És ha már a történelmi gyökerek szóba kerültek: Cogtu Tajdzsi Dzsingisz kán leszármazottja, a kán Arany-nemzetségének a tagja. Nem véletlen tehát, hogy a The Hu repertoárjában egy, a kánt dicsőítő szerzemény is szerepel, The Great Chinggis Khaan címmel. A The Hu emellett megzenésítette Cogtu Tajdzsi költeményét, teljes sírfeliratát is. Nem véletlen, hogy a mongol hadvezér szellemisége alapjaiban határozza meg a The Hu zeneiségét és szövegeit. Cogtu Tajdzsi a mongol nemzeti örökség szerves részét adja. A XVII. században élt hadvezér buddhista nemzeti hős, s egyben kiváló költő is volt.
Cogtu Tajdzsi egész életében Mongólia függetlenségéért küzdött. A szabadság és függetlenség iránti vágya máig példaértékű a mongolok szemében
– hangsúlyozta Tserennadmind Darjaa, a Cogtu Tajdzsi Palotája Alapítvány elnöke is a The Hu koncertje előttre időzítve közreadott, vele készült interjúnkban.
Reménykedtünk, hogy ezt a költeményt is halljuk majd a budapesti koncerten, de nem így történt. Ahogyan a turné korábbi állomásain sem hangzott el az említett sziklavéset, de ennek hiányában sem lehetünk elégedetlenek az este kapcsán.
A tizenhárom darabból álló koncertlista ráadáseleme a Metallica: Sad But True című dalának feldolgozása volt – mongolul. Különös élmény volt nem az eredeti nyelven hallgatni ezt a klasszikust. A teljes koncertet is illethetném ezzel a jelzővel. Szürreális. Vajon milyen érzés lehet ez a mongol rajongók számára? Egy idegen városban lép fel hazájuk előadója, amelyet a magyar közönség is rajongásig szeret. Elképzelhetetlen pozitív adalék lehetett ez számukra.
A folyamatos „Hu-zás” (skandálás) a közönség részéről, a torokéneklés (amelyet a mellettem álló mongol rajongó is alkalmazott), a zenekar elképesztő energiája és a lófejű cselló lüktetése tette az estét egy átlagos koncertnél gazdagabbá. A The Hu tud valami olyasmit, amelynek hatására a magyar lélek is ugyanúgy rezdül, ahogyan megannyi mongolé. Bár a beszélt nyelv különbözik, a zene hullámai képesek olyan teret teremteni, amelyben egységben létezett a két nemzetség. Sajátos rítus, különös zenei szertartás részesei voltunk.
A koncert dalainak listája
Shihi Hutu
Shoog shoog
The Gereg
Huhchu Zairan
The Great Chinggis Khaan
Triangle
Shireg Shireg
Bii Biyelgee
Tatar Warrior
Yuve Yuve Yu
Wolf Totem
Black Thunder
This Is Mongol
Sad but True (Metallica cover)
Borítókép: The Hu Budapesten (Fotó: Bach Máté)
