Életigenlő rock ‘n’ roll a Volbeat budapesti fellépésén

A frontember megjelenésében és a Volbeat dallamvezetésében is felsejlik a Király hatása. Ugyanakkor kétségtelen a Metallica szeretete is. A budapesti koncerten már az első ütemek hallatán bizonyossá vált, hogy a dán zenekar stílusában továbbra is a psychobilly és a dallamos metál keveréke a leginkább karakteres elem. A rock ‘n’ roll speciális válfaját mesterien űző formáció stabilan építkezik a gyökereit jelentő zenei alapokból.

Szaniszló Hajnalka

2022. 11. 06. 8:15

További Kultúra híreink

New wave – új életérzés, új hangzás, legendás korszak

A hangzás nem volt makulátlan, s ez olykor az ének rovására ment. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük a tényt, hogy a zenekar tagadhatatlan hatásai között a rock ‘n’ roll mellett a Metallica is szerepel, talán megbocsátható az olykor szikár, nyers megszólalás.

A helyszín impozáns méreteire és homlokzatának kialakítására jól reflektál a belső közeg: szintén eleganciát sugároz. Minden szempontból tiszta és rendezett, friss illat kering a levegőben, és annak ellenére, hogy nem itt rendezik a legtöbb zenei eseményt a fővárosban – egyelőre –, a koncert is kifejezetten élvezetesen volt mind a hangzás, mind pedig a látvány tekintetében. Ez utóbbi talán hangsúlyosabb is volt. Három sorban elrendezett fények a hatalmas színpad felett – amelyek a térérzékelés maximális élményét nyújtották – és óriási kivetítő a háttérben.

A helyszín különlegessége, hogy míg a koncerthelyszínek nagy részénél a színpad két oldalán helyezkedik el a kivetítő, itt a teljes színpad háttere projektorként funkcionált, olyan hatást keltve ezzel, mintha moziban ülnénk, és egy gigantikus vásznon néznénk a filmet.

Egy jól komponált koncertfilmet, melynek minden képkockája és taktusa hozta a megtervezett papírformát. Az előzetes információk szerint az életigenlő muzsikájáról híres Volbeat egyébként olyannyira lelkesedett a helyszínért, hogy egy monumentális, külső körkifutós színpadot építettek fel a koncert napján. A hatalmas és látványos fényekkel megvilágított kifutó körbeölelte a VIP-jegyet vásárlók szűk csoportját, akik így a főszínpad és a V alakú kifutó között kaptak helyet, és többnyire hátulról látták a zenekari tagokat.

Hiába volt azonban látványos a fénytechnika, a füstfelhő, az óriási léggömbök és a többszöri konfettieső is, a Volbeat koncertje nem tartogatott hatalmas meglepetéseket. Minden dal közel azonos sémára épül, már-már sablonosnak nevezhető. Azonban van ebben a formációban – és főként Poulsen hangjában – valami, ami a zenekart elsőként felfedezőkkel is azt mondatja, hogy ez egy 10/9-es koncertélmény volt.

A Volbeat azt a fajta show-t nyújtja, amelyet rendkívül széles korosztály ért és értékel. Mert az előadó hiteles, és mert nem akar több lenni, mint ami.

Életigenlés. Ez a kifejezés több alkalommal is felsejlett bennem a koncert közben. És mégsem fordult át hurráoptimizmusba. Az a korosztály, amely a hetvenes években élte kamaszkorát, biztosan emlékszik még a sulidiszkóra. Szólt a rocky, repültek a szoknyák és szálltak a masnik a lányok hajában, a zselé pedig stabilan tartotta a fiúk séróját – ahogyan akkoriban mondták. Psychobilly-vel és rock ‘n’ rollal, valamint dallamos metállal fűszerezve ennek lehetett tanúja a közönség Budapesten. Egy ködfelhős, esőcseppes novemberi estén, amikor kifejezetten jóleső érzés volt elmerülni a pozitív dallamvezetésű slágerek hullámaiban: egyszerűen csak felhőtlenül élvezni a zenét. És ez a kellemes hatás azokat is átjárta, akik még nem is éltek a rockabilly születésének hajnalán.