A Hont Ferenc által vezetett múzeum gyűjteményét szinte a semmiből kellett létrehozni, de az itt dolgozó szakemberek – Cenner Mihály, Staud Géza, Dömötör Tekla – személye, illetve az 1952. február 12-én megnyílt Bajor Gizi Színészmúzeum „ide vonzotta” a magyar színháztörténet becses emlékeit és dokumentumait. A gyűjteményépítést Gobbi Hilda, a Bajor Gizi Múzeum alapítója is segítette. Az első állandó kiállítás A magyar színészet hősi harca címmel nyílt meg 1954. december 28-án. A tárlat az első hivatásos magyar színtársulat megalakulásától kezdve a vándorszínészet korszakán keresztül a Nemzeti Színház történetét és kezdeti éveit mutatta be.
Hont Ferenc törekvése volt a kezdetek óta, hogy az Országos Színháztörténeti Múzeumot, az Állami Filmarchívumot, valamint a Színház- és Filmművészeti Szövetség tudományos osztályát közös intézményben egyesítse. Fáradozásának köszönhetően
1957. január 1-jén létrejött a Színház- és Filmtudományi Intézet, melynek Hont lett az elnöke.
A nemzetközi és a magyar sajtóban megjelent színházról szóló cikkeket archiváló dokumentációs gyűjtemény, a hazai és a külföldi szakkönyveket és folyóiratokat őrző szakkönyvtár, az intézmény kiadványait, könyvsorozatait gondozó szerkesztőség, a nemzetközi színházi élet eseményeit figyelemmel kísérő és a világszínházi törekvéseket bemutató kiadványokat szemléző lektori csoport mellett a színháztörténeti múzeum az intézet egyik részlegeként működött.
Az intézményből 1959-ben kivált a Magyar Filmintézet, a Színháztudományi Intézetből pedig 1969-től Magyar Színházi Intézet lett,
amely a magyar színháztudomány bázisintézményeként koordinálta a színháztudományi kutatásokat, tervszerűen gyűjtötte a színházi előadások tárgyi dokumentumait, emellett állandó élő kapcsolatot tartott fenn a nemzetközi és magyar színházi élettel.
Az intézetet az alapító vezette a leghosszabb ideig – tizenhét évig. Ezzel szemben a magyar színháztudomány kiemelkedő képviselőjének, Székely Györgynek mindössze néhány hónap jutott, majd ezt követően örökös igazgatóhelyettes lett nyugdíjaztatásáig. A reformkori irodalom kiváló kutatója, Kerényi Ferenc 1983-tól próbálta megújítani a Magyar Színházi Intézetet, az ő nevéhez fűződik a Magyar színháztörténet 1790–1873 című kézikönyv szerkesztése és kiadása.
A múzeum életében 1970-ben döntő változás következett be: az addig egységes muzeális kollekciót szakgyűjteményekre bontották.
Kialakult a fotótár, a képzőművészeti gyűjtemény, az emléktár, a kézirattár, a szcenikai gyűjtemény, a színlaptár, a topográfiai gyűjtemény, valamint a hangtár. A bábtár 1973-ban vált önálló gyűjteményi egységgé. A videótechnika elterjedésével a színházi kutatás elsődleges forrásává az előadásokról készített videófelvételek váltak. A videótár (ma már Nemzeti Audiovizuális Archívum elnevezéssel) 1987-től gyűjti az anyagokat. A Magyar Táncművészek Szövetsége 1988-ban azzal a feltétellel adta át történeti dokumentumait, hogy a Magyar Színházi Intézetben egy új gyűjteményt, táncarchívumot hozzanak létre.
Az intézmény 1991-től működik Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet néven.
Az alapító okirat szerint országos gyűjtőkörű szakmúzeum, állandó kiállítóhelye a Bajor Gizi Színészmúzeum.
A kerek évforduló alkalmából az indulás éveit elevenítik fel az OSZMI Facebookon-oldalán (Facebook.com/oszmibp). A sorozatban az intézeten belül működő különböző tárak első szerzeményeit mutatják be.
Borítókép: OSZMI épülete (Forrás: OSZMI)
