Nagy Judit 1977-ben szerezte diplomáját a Magyar Iparművészeti Főiskola gobelin szakán. Rendszeresen szerepel hazai és európai csoportos textilművészeti kiállításokon. Számos díjat nyert el az elmúlt évtizedekben, például 1978-ban a Fal- és tértexil-biennálé fődíját, 1990-ben Munkácsy-díjat kapott. Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója a megnyitón azt hangsúlyozta, hogy újjászületik az emberlétet meghatározó manuális művészi alkotótevékenység tradíciója. Hozzátette, hogy a kibervilágban erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. –
Az itt kiállított munkák nem az ornamenst istenítik, hanem az ornamensről mint Istenről beszélnek
– itt Szilágyi Ákosnak a Világról levált vers című írására utalok. Ő Meister Eckhartra és Gianni Vattimóra hivatkozik, amikor a költői formát isteni formaként értékeli. Az általam választott modern párhuzam Weöres Sándortól Az elveszített napernyő című versből való idézet: „Pára-tulipán felveti fejét / villog kristály-zöld másvilági rét, / lila tövis gyűl a látóhatárra; / távol szigetet környez a sötét; / mint nő-pillantás, játszik egy sugárka, illanva megsimítva kedvesét, / ragyogva röppen elszunnyadt fiára, / míg örök mosoly dereng a világra, vonulnak és hajolnak ívei / híg partok közt, Theatrum Gloriae Dei.”
A művészeti igazgató hangsúlyozta, hogy Nagy Judit munkássága a költészethez hasonló leválás a világ nyüzsgéséről, illetve a semmi megközelítéséről. Úgyszólván az időn túllépés felemelkedését jelenti. – Weöressel szólva „az ember költőien lakozik, akkor ebben lakozik”. Az ősi műfaj költői lakozás; Nagy Judit művei a valóságtól levált költői sorok – méltatta Szegő György Nagy Judit művészi látásmódját.
Gergely Marianna művészettörténész megnyitóbeszédében felelevenítette, hogy 1980-ban a huszonhat éves Nagy Judit a Magyar Iparművészeti Főiskola – a mai MOME – gobelin szakán frissen végzett művész talán még maga sem sejtette, hogy egy életre szóló ars poeticát fogalmazott a rajzszögre tűzött vonalas füzetlapra, amelyet hagyományos technikával készült gobelinjébe, mint konceptuális gesztust, beleszőtt – utalt a művészettörténész a Szövés = életmód című gobelinre.
Az ősi technika emberközeli, archaikus ereje semmivel sem kiváltható
– fogalmazott a művészettörténész, majd e gondolatmenetet kiegészítette azzal, hogy napjaink mediatizált képi világa fényévekre van ennek az önkéntesen vállalt magánynak a művészi kifejezéstől. Feltette azt a magától értetődő kérdést, hogy amikor minden mozog, világít és hangokat ad, amikor minden a technikai legújabb felfedezéseit hasznosítja, amikor az emberi percepció a gyors képi váltásokra és erős effektusokra rezonál, mit jelenthetnek nekünk a szövött gobelinek. Például rácsodálkozhatunk arra, hogy minden mozzanat a művész saját keze által, napi nyolc-tíz óráig tartó, aprólékos munkája. Varázslatos világba, a művész képzeletébe utazhatunk el:
A művészi képzelet kivételes képessége, hogy a képi látvány a szövés vertikális és horizontális struktúrájának, a maga térbeliségében szőhető képpé transzponálja. A művészi szándék függvényében választja az anyagot, alakítja a textúrát; a készülő látvány legapróbb részletét is előre tudnia kell, hogy az egyes színárnyalatok beleszövésével a kívánt eredményig jusson el
– tért ki az alkotás hátterére beszédében Gergely Marianna.
S valóban, Nagy Judit munkái egytől egyig arról árulkodnak, hogy számára nemcsak hivatás, hanem egyszermind életmód a szövés. A hosszas, s rendkívül aprólékos és átgondolt alkotói munkába a tervezett gobelinek vázlatai, rajzai engednek betekintést. A textilekben megbúvó alakok, a textilekből kiolvasható történetek pedig – ha hagyjuk – hozzászövődnek a mi életünkhöz is.
A kiállítás 2023. január 15-ig látogatható.
Borítókép: Különleges látnivalókat kínál a tárlat (Fotó: Bach Máté)
