Ötletek távolról, értékek közelről

Szinte a világ végére, a Dráva menti Szaporcára költözött egy barátom, majd néhány hónap múlva lelkesen mesélte, miféle helytörténeti csoda születésénél bábáskodott. Összegyűjtötte a falubéliektől a régi fényképeket, és rendezett egy pajtakiállítást. Megdöbbentő ereje volt a fotótárlatnak.

A Margit körúti ferences templom, a ma is működő Bambi eszpresszó, a Gül Baba türbe s a köré épített hajdani Wagner-villa, a Császár fürdő egyes részeiből épülő Komjádi uszoda, a Zsigmond tér környékén száz évvel ezelőtt álló földszintes lakóházak… Csupa lenyűgöző épület, s annak, aki élt itt, egymillió emlék, másoknak inkább krúdys-szindbádos romantika. S ha már ide kevertem a századelőt, arra is felhívom a figyelmet, hogy a fotók mellett érdekesebbnél érdekesebb újságcikkeket is olvashatunk a negyed múltjáról. Van itt 1982-es véleménycikk a területre tervezett vigalmi negyedről, 1947-es tudósítás egy Zsigmond utcai revolvercsatáról, egy 1911-es beszámoló Molnár Ferenc öngyilkossági kísérletéről.

A kiállításon két látogató arról beszélgetett, miért éppen a koreaiaknak jutott eszébe ez a remek ötlet, miért nem azoknak, akik itt élnek. De hát lássuk be: 

sokszor kell egy nagyon távoli nézőpont ahhoz, hogy észrevegyük a saját értékeinket.

A mi házunk, a mi utcánk állandó kiállítás ingyenesen látogatható a Frankel Leó út 30–34. szám alatt található Koreai Kulturális Központban.

Borítókép: Látogatók a kiállításon (Fotó: Mudra László)