Az emberek döbbenten ismerték föl nagyszüleiket, rokonaikat, s ezen keresztül azt a kapcsolat hálót, ami évszázados múltban gyökerezve teremti meg a közösségi identitást. Most valami hasonlóra vállalkozott a budapesti Koreai Kulturális Központ.
Közel kétszáz – az intézmény városi környezetének múltját bemutató – archív kép, korabeli újságcikk és tervrajz kiállításával rendezett helytörténeti tárlatot.
A Koreai Kulturális Központ három éve költözött a Frankel Leó útra, s most jött el a pillanat, hogy tartalmas kapcsolatot építsenek környezetükkel. In Sukjin, a Koreai Kulturális Központ igazgatója a kiállítás kapcsán azt mondta, hogy az épületek mindig összekapcsolódnak a bennük lakók és dolgozók életével, az ő emlékük előtt szerettek volna tisztelegni a tárlat megalkotásával. A befogadó ország helytörténetének megismertetésével hidakat kívánnak építeni a két nép között, és remélik, hogy az ide látogatók a koreai kultúrához is közelebb kerülnek.
A mi házunk, a mi utcánk címmel megnyitott tárlat azonban nem a Távol-Keletre visz bennünket, hanem önmagunk közelébe. Az Óbuda, illetve a középkorban Bécs felé vezető országút mindig nagyon fontos és forgalmas terület volt. Hévizei fürdőket tápláltak, télen is üzemelő malmokat hajtottak, s a Margit-sziget csúcsánál átkelő is volt. Nem csoda, ha a környék építészetének jellegzetessége a rétegzettség. Akadnak itt középkori falmaradványok, török időkből származó épületek, romantikus villák, városi bérházak, modern irodaépületek. Talán Budapest egyik leggazdagabb építészeti együttesét láthatjuk a kiállításon.
