Az Új Alkotóműhely 2010-ben alakult a Magyar Képzőművészeti Egyetem akkori hallgatóiból. A csoport a művészek és a társadalom egyéb közösségeinek kapcsolatát vizsgálja. Úgy tartják, hogy az alkotók munkája túlzottan eltávolodik a befogadó megszólításától, míg a közönség tévesen értékeli és értelmezi a műalkotásokat. Ez hasadást eredményez a társadalmat formálni és támogatni képes művészet és a társadalom között. Ezért a csoport megoldást keres, amely aktív kapcsolatot hoz létre befogadó és alkotó között.
Az Új Alkotóműhely eddigi legjelentősebb eredménye az önkormányzat, a helyi művelődési központ, a helyi vállalatok és magánszemélyek támogatásával több ízben megszervezett tiszakécskei művésztelep.
Tiszakécskén amúgy 1977-től kezdve működik művésztelep, illetve alkotótábor. Meghívásos formában olyan mestereket láttak vendégül, mint mások mellett Szurcsik József, Szemadám György, Balanyi Károly, Szunyoghy Balázs.
Az Új Alkotóműhely törekvéséhez híven a nyári alkotóműhelyén különböző művészeti ágak képviselői vesznek részt, kölcsönösen inspirálva egymás munkáját. Mint írják: „A képzőművészet mellett teret adunk a fotó, a színház és az irodalom alkotóinak is, ennek köszönhetően a Tiszakécskén születő szobrok, festmények, kerámiák igazi összművészeti környezetben jöhetnek létre.”
A műhely karácsonyi albuma Saját levegő címen négy alkotó – Debreczeni Imre, Lengl Orsolya, Kusnyár Evelin, Csóka Szilárd Zsolt – négy önálló kiállításának anyagát gyűjtötte egybe.
– Debreczeni Imre Saját levegő című új kiállítása többszöri újrakezdés eredménye, melyben a traumák feldolgozásának különböző lehetőségei bontakoznak ki, visszautalva korábbi alkotói korszakára
– fogalmazott megnyitójában Fodor Sándor, az első tárlat kurátora, reagálva arra, hogy a korábbi korszak sci-fi-sorozata elégett egy tragikus balesetben.
Kusnyár Evelin a festményeit gyakran saját fénykép alapján alkotja. Személyes emlékek, azok egy-egy pillanata fogalmazódik festménnyé, méghozzá szilánkokra aprítva az emléktöredékeket, hogy azok majd a néző képzeletében álljanak össze történetté.
– Kusnyár Evelin nagyszülei nyulakat tenyésztettek. A nagyszülőknél töltött idő, a gyermekkor, az otthon, a legjobb, legszebb értelemben vett nosztalgia szimbóluma, motívuma a nyúl – fogalmazott megnyitójában Retkes Máté szobrászművész, utalva a megannyi nyúlképre.
Lengl Orsolya így írt a művészetéről: nagyrészt a hagyományos olaj-vászon technikával dolgozik, de sokat kísérletezik újabb anyagokkal és megoldásokkal, mind a festészetben, mind a szobrászatban és installációkban. – A transzparencia gondolatkörével foglalkozom. Ehhez kapcsolódóan azonban nem konkrétan az átlátszóság fogalma és az ehhez kapcsolódó anyagok köré csoportosítom ábrázolásmódomat, hanem két képsík összeütköztetésére, ezen keresztül pedig az idő és a tér kettősségére redukálom azt. Olyan térbeli állapotok megjelenése foglalkoztat, amelyek csak két vagy több kép egymásra illesztésekor jöhetnek létre. Ezt különböző módokon és technikákkal juttatom érvényre a festészetemben.
– A képrögzítés egyik legfontosabb célja az emlékállítás, gondoljunk csak a portréfestészetre – mondta Lengl Orsolya kiállításmegnyitóján Sipos Tünde művészettörténész. – Egyértelmű, hogy a portré a legjellegzetesebb műfaj, ahol a fotó hathatósabbnak bizonyult a gyorsaság és a részlethűség miatt – fűzte hozzá.
