A bálna a családját elhagyó férfi önmagát is elpusztító szenvedéséről szól

Darren Aronofsky nevét jól ismerik a mozinézők, a 2010-es filmje, a Fekete hattyú méltán került be a filmtörténeti tankönyvekbe. Legújabb alkotása, A bálna, egy olyan embert mutat be kicsit sem finomkodva, aki homoszexuális vágyait hajszolva elhagyja feleségét és gyerekét, és ezzel nemcsak az ő életüket teszi tönkre, hanem saját magát is egy olyan pokolba taszítja, amit még néznie sem könnyű a nézőnek, nemhogy a főszereplőnek megélni.

The Whale Brendan Fraser CR: A24

Megrázó, nehezen nézhető film

Darren Aronofsky filmjében nem fekete-fehér a kövér Charlie (Brendan Fraser igencsak emlékezetes alakításában) karaktere, mert egyrészt a filmnek szinte minden tizedik percében megtudunk róla valami olyat, amely révén egyre antipatikusabbá válik, másrészt viszont sajnáljuk is a főszereplőt, mert nem egy megátalkodott gonosz figuráról van szó, aki képtelen szeretni, hanem egy végtelenül önző emberről, aki olyan vágyak kergetésébe fog, amelyekkel mindenkit, de tényleg mindenkit tönkretesz maga körül. 

A film rendezője nem finomkodik, brutális őszinteséggel tárja fel, hogy lelki, szellemi és fizikai pokolban él ez az ember, aki halála után is valószínűleg a pokolba jut majd. Megrázó, nehezen nézhető filmről van szó, és a filmrendező ítéletéről is sokat elmond az, hogy egy pillanatig nem tudjuk felmenteni bűnei alól ezt az embert a film során, aki az élet egyetlen területén sem képes az önkontrollra. 

Talán a film végén, amikor elindulna a lánya felé, akkor történik valami, de akkor már késő.

Borítókép: jelenet a filmből (Fotó: ADS Service)