Egy balerina tökéletes átváltozása

El nem tudja képzelni az ember, hogyha igazán nagy művészi alakítás születik, annak milyen ára van. Mennyi energiát rak bele az alkotó, milyen lelki folyamatok, a szó szoros értelembe vett átváltozások mennek végbe a munka folyamán. Egy igazán nagy művész olyan lelki gyötrelmeken megy át, amelyet ép ésszel nehéz felfogni. Darren Aronofsky ­2010-es Fekete hattyú című remekműve megmutatja.

A Natalie Portman által alakított lány a felnőtté válás keserves folyamatát mutatja be Fotó: BudapestFilm

Úgy látszik, Aronofsky tényleg mindent tud az alkotói folyamat küzdelméről. A Natalie Portman által alakított lány ugyanis a legutolsó pillanatban változik át a nézők szeme láttára fekete hattyúvá, tollai a teljesen tökéletes balett-táncjelenet után el is tűnnek. Ezt ugyanis csak mi láttuk, nézők. A lelki küzdelem vizuális megjelenése volt. A teljes átlényegülés pedig csak az utolsó pillanatban lehetséges, az alkotói munka mindig csak akkor teljesedik ki, amikor már igazi tétje van. Aronofsky még egy rétegét hangsúlyozza a történetnek. A balerinának a fehér hattyúval is van dolga, bár a filmben sokszor van szó arról, hogy nincsen. Hogy mi a dolga, az film utolsó kockáiban válik egyértelművé, amikor a sikertelen balett-táncos édesanyjának szemébe néz. Szomorú, de a lány sikere miatt felemelő búcsú ez. Legvégül pedig azt látjuk, hogy az előadás végén vérzik a fehér hattyú hasa. Ez is szimbólum, a felnőtté válásé. De mi, nézők, tudjuk (bár a film itt véget ér): a balerina nem hal meg. Csak megszületik a nő.