Egyre több budapesti városnéző sétát hirdetnek, amelyek leginkább a belváros titkaira koncentrálnak, pedig megannyi érdekes történetet rejtenek más városrészek is. Mátyásföldön jártunk, ahol a „kertvárosi időutazó”, Benedek Ágnes helytörténész mutatta be Budapest egyik kevésbé ismert, ám annál csodásabb, több mint 130 éves villanegyedét, amely árnyas fasoraival és a századfordulón épült elegáns nyaralóival a mai napig megőrizte az akkori világot. Az egykori lakókról, százéves pletykákról, rég letűnt nyarakról és a felújításokról is hallhatunk ezeken a sétákon.
Különösen ősszel és tavasszal gyönyörű a platánsorok keretezte, romantikus, századfordulós villákkal tarkított városrész, a helyiek által Ómátyásföldnek hívott negyed. Az egykori nyaralótelep legszebb fasorai közt sétálva megismerhetjük a boldog békeidőket idéző villákat, a múltról mesélő kerteket, hajdani lakóik életét.
Sétánkat Mátyás király mellszobránál kezdtük, amely Mátray Lajos alkotása, 1896-ban avatták fel. Benedek Ágnes a terület névadásával kapcsolatban elmondta, hogy úgy tartják, a környék egykor Mátyás király vadaskertje volt, bár erre nincs bizonyíték. Valószínűbb, hogy az alapítók vonzó történelmi nevet kívántak adni az előkelő nyaralóhelynek. Túravezetőnk elmondása szerint
már 1887-ben szemet vetett a területre Kunkel Imre, a Fővárosi Központi Tejcsarnok alapítója. Itt vadászott ugyanis, amikor rájött, hogy az akkor már tervbe vett cinkotai HÉV erre megy majd, és a területek értékesek lesznek. Megvásárolta a mátyásföldi területet, majd barátaival közösen érdekközösséget hozott létre, a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületét.
Meghatározták, hogy az utcák 15 méter szélesek lehetnek, és a telkek nem lehetnek kisebbek 1200 négyszögölnél. A vevők beléptek az egyesületbe, ahol előírták a villarendszerű építkezést. A jó levegő, a szép zöld környezet, az egyszerű közlekedés sok felső- és középosztálybeli fővárosi polgárt vonzott.
Mátyásföld területe egyre növekedett, pezsgő kulturális élet indult meg, és az infrastrukturális fejlesztések hihetetlen ütemben folytak. 1888-ban megépítették a HÉV vonalát a Keleti pályaudvartól Cinkotáig, ettől fogva újabb iramra váltott a fejlődés. 1898-ra elkészült az iskola, 1905-ben felszentelték a katolikus templomot. Fontos mérföldkő a nyaralótelep életében a későbbi Park vendéglő megépítése, amelyben aztán éttermet, kaszinót, szállodát alakítottak ki, 1932-től pedig iskolaként funkcionál.
Szinte minden, 1900 táján megkezdett építkezés Ómátyásföldön a köztiszteletnek örvendő, korának egyik leghíresebb pesti építészéhez, Paulheim Józsefhez kapcsolódik. Az épületeken egyszerre jelenik meg a századfordulón még dívó eklektikus stílus vagy az akkoriban szintén divatos, svájci vagy alpesi nyaralótípus, ahol gazdag fafaragású homlokzati elemekkel és verandákkal díszítették az épületeket, de több szecessziós villát is felfedezhetünk.
Mivel Mátyásföldön nyáron volt igazán nagy élet, a villatulajdonosok legalább akkora hangsúlyt fektettek a külső, mint a belső terekre. A ház és az elöl francia, hátul angol stílusú kert szervesen összekapcsolódott. Erről árulkodnak a tágas verandák, a bejárathoz vezető széles utak, régi padok, virágtartók és pergolák maradványai.
Benedek Ágnes felhívta a figyelmet a kapukra és a kerítésekre. A kovácsoltvas formákat ugyanis sokszor összehangolták a növényzettel, az élő virágindák a vas motívumokban folytatódtak. A kerítések jó része a századforduló idején itt élő Haidekker Sándor üzemében készült, amit a régi táblák még ma is hirdetnek. Egyik kiemelkedő szecessziós épület a nemrég felújított Dozzi-villa, amely a tekergő növényi indákkal, az ablakok körül pihenő pávákkal, a visszatérő napraforgó motívummal és sejtelmes, hullámzó hajú női alakokkal igazi látványosság.
Kertvárosi Időutazó vagyok, így szoktam bemutatkozni. Helytörténész és mint egy kollégám mondta, a „sétások ősanyja”
– mesélte Benedek Ágnes.
– Az elmúlt 22 év alatt mintegy huszonháromezren vettek részt sétáimon, ahol magam és szakértő vendégeim színes történetei segítik az időutazást a múltba. Több mint negyven különböző városnézésen fedezhetjük fel gyalog, kerékpáron vagy autóbusszal a 16. kerületet – foglalta össze a kertvárosi időutazó.
