Ha már a napfényes csizmánál járunk, a harmadik új szerzemény egy 1973-as Lamborghini Espada, amelyet V12-es, 3929 köbcentis motorja 350 lóerő teljesítményt adott le. A modell születése annak köszönhető, hogy Ferruccio Lamborghini borsot akart törni örök vetélytársa, Enzo Ferrari orra alá. Megbízta a Bertone stúdiót (a világ második leghíresett autódizájner-csapata) a karosszéria megrajzolásával, ami olyan jól sikerült, hogy 1968 tavaszán a Genfi Autókiállításon karakterével lenyűgözte a világ nyilvánosságát.
Az olasz sportkocsik szépségét és gyorsaságát mindenki elismerte (és elismeri ma is), azonban üzembiztosságuk ügyében már Erich Bitter német profi országútikerékpáros-versenyzőnek, későbbi autóversenyzőnek is voltak fenntartásai. A tuningalkatrészekből meggazdagodott üzletember imádta az olasz sportkocsikat, de elege lett a fürge Abarthok és Intermeccanicák műszaki problémáiból. 1969-ben úgy határozott, egyesíti a német gépek megbízhatóságát az olasz sportkupék utánozhatatlan karakterével.
Meggyőzte az Opel vezetőségét, így született meg a Bitter Coupe SC 3.0. A gép az Opel Senator alapjaira épült, de a karosszéria az Opelnél alkalmazott formatervezők, köztük Giovanni Michelotti közös munkája eredményeként született. A Bitter Coupe meg is kapta Ferrarihoz való hasonlósága miatt a „német 400i” becenevet. Az autóból mindössze 488 darab készült 1981-ben, ezek elsősorban az autó német mivoltát értékelő hazai közönség körében keltek el.
De ha már szó volt az előkelőségekről, ne feledkezzünk meg a Kaáli autómúzeum szó szerint legfenségesebb új darabjáról, a nemrég elhunyt II. Erzsébet királynő által kedvelt és nagyon sokáig használt Rover P5B Coupéról! Sőt említésre méltó, hogy a Vaslady néven ismert Margaret Thatcher miniszterelnök is egy ilyen autón érkezett meg 1979-es megválasztása után a Downing Street 10. alatti rezidenciához – noha az ötvenes évek második felében tervezett modell gyártása akkor már régen leállt.
Az autó műszaki értelemben nem nyújtott kiemelkedőt, hiszen 3528 köbcentis V8-as motorja mindössze 150 lóerőt teljesített, de nem is emiatt szerethető. Azt tartották róla, hogy a szegény ember Rolls-Royce-sza, azonban a királynő mégis ragaszkodott hozzá – vagy talán éppen ezért. Mindenesetre kétségtelenül a brit autógyártás egyik legikonikusabb darabja, amellyel most térségünk legnagyobb veteránautó-múzeuma is gazdagodott.
Borítókép: Kaáli professzor és gyűjteménye (Fotó: Teknős Miklós)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!