Mitől működik egy szép szerelmes történet a mozivásznon? A briliáns forgatókönyvtől, a jól megírt párbeszédektől és nem utolsósorban attól, hogy a nő és a férfi hitelesen formálja meg a szerelmes párt. Az almafa virága című magyar–vietnami koprodukcióban készült romantikus filmnek azonban egyiket sem sikerült megugrania ezek közül.
Érdekes történet
Pedig a történet nagyon is adta volna magát. Arról van szó ugyanis, hogy napjainkban Vietnamból Budapestre érkezik Song Ha (Nari Nguyen), a gyönyörű, fiatal lány, aki egy családi titok után nyomoz, s ehhez segítőre talál Viktor (Koltai-Nagy Balázs) személyében, aki első pillantásra beleszeret a lányba, de ezt furcsa módon, nyomulva, kínosabbnál kínosabb poénokkal adja a lány tudtára.
Bár a film igyekszik elhitetni velünk, hogy ami köztük van, az szerelem, de valahogy az egész mű alatt nem működik köztük a kémia, nem érzik egymás rezdülését. A valós, átélt érzelmek helyett ugyanis ügyetlen jeleneteket, életszerűtlen és monoton dialógusokat, valamint egysíkú karaktereket kapunk.
Song Ha és Viktor szerelménél viszont sokkal izgalmasabb és hitelesebb az 1970-es években játszódó történetszál, amely a lány nagymamája, Thien Nga (Dzuhliya Lam) és Tibor (Sütő András) szerelmét mutatja be. Az Agrártudományi Egyetemen tanuló fiatalok egymásba szeretnek, ám hamar elszakadnak egymástól.
Miért jöttek vietnami fiatalok Magyarországra a hetvenes években?
A film különösebben nem tér ki rá, s kevésbé köztudott, hogy a szocialista időszakban ötezer egyetemista érkezett hazánkba tanulni a kommunista Vietnamból a két ország közti szoros barátságnak köszönhetően. A program célja az volt, hogy a vietnami fiatalok diplomásként térjenek vissza a háború sújtotta országukba, és annak újjáépítésén dolgozzanak. A diákok szigorú szabályok szerint tartózkodhattak Magyarországon, minden lépésüket szinte éjjel-nappal felügyelő tisztek figyelték, hogy kizárólag a tanulásra koncentráljanak, és még véletlenül se szövődjön szerelem a magyar hallgatókkal, nehogy itt akarjanak maradni. A filmben mindez megjelenik, sőt a felügyelőt alakító színész kitűnően hozza az álnok karaktert.
Visszatérve a fiatalokhoz, Thien Nga és Tibor szerelme már hiteles és fenntartja az érdeklődésünket annak ellenére, hogy az ő párbeszédeik sem túl kidolgozottak.
Az őket alakító színészek játéka korántsem hibátlan, de az legalább látszik, hogy igyekeztek. Sajnálatos, hogy az alkotók nem fektettek energiát abba, hogy kettejük szerelmét kibontsák, elmélyítsék. És ez a film egyik nagy hibája a sok közül. Emellett azért is távozunk csalódottan a moziból, mert a többi karakterről is alig tudunk meg valamit. Ezek után már meg sem lepődünk azon, hogy a film legőszintébb jelenete, beszélgetése nem a szerelmes párok között játszódik le, hanem Song Ha és édesanyja között.
Kultúrák találkozása
Két dolgot azonban mindenképp ki kell emelnünk pozitívumként: a lenyűgöző operatőri munkát, amely ugyan csak néhány képkocka erejéig, de megjeleníti a vietnami tájat is, valamint azt, hogy a kultúrák találkozásáról, a határokon átívelő szerelem erejéről képes néhány dolgot elmesélni Szűcs Dóra filmje.
Ám sokkal többet kihozhattak volna belőle, hiszen az alaptörténet kimondottan érdekes. Éppen ezért sajnálatos, hogy egy-két dolgot leszámítva nem sikerült jól megragadni és vászonra vinni a szerelmi történetet, s így egy közepes romantikus film készült közepes színészi alakításokkal. Valentin-nap hetében pedig ennél többre vágytunk volna: arra, hogy kihajtson az almafa virága.
Tekintsék meg a film előzetesét:
