Szerencsés, ha hasonszőrűt választunk
A filmből megtudjuk, hogy ma már az elrendezett házasságok esetében is van olyan család, amely házasságközvetítővel dolgozik, és ezernyi szempont alapján keresnek a fiatalokhoz olyan párt, aki hasonló gondolkodású, hasonló társadalmi helyzetű, hasonló érdeklődésű és intelligenciájú. A nézőket is felcsigázza a gondolat, hogy akkor ez lehet a titok, hogy hasonszőrűvel kell házasodni, és tényleg kétségtelen, hogy sokat segít egy hosszú távú párkapcsolatban az, ha sok hasonlóság van férfi és nő között, ám hamar kiderül, hogy nem ez a titok.
Látjuk, hogy a házasulandó fiatalok szülei, akik szintén elrendezett házasság révén alapítottak családot, jól megvannak. Megértik egymást, boldogok. Elmondják, hogy nem volt szerelem köztük sem, de idővel megszerették egymást, fontosnak tartották az elköteleződést, összecsiszolódtak, biztonságban érzik magukat egymás mellett. Nem olyan hangsúlyos mondatok ezek az alkotásban, szinte el is vesznek a sok okoskodás és érzelmi hullámvasút sűrűjében. A film azt hozza ki végül tanulságnak, hogy az asszimiláció erősebb, mint a hagyomány. A fiatalok tehát inkább a szerelmet választják, mintsem az elrendezett házasságot. A néző pedig eleinte csalódottan jön ki a moziból, mert úgy érzi, nem tudta meg, mi a hosszú házasság titka. Pedig ez nem igaz.
A film, bár nem didaktikusan, de a szülők párkapcsolati példájával szépen elmondja, hogy a jóban-rosszban kitartás és az elköteleződés mellett még három dolog kell a hosszú párkapcsolathoz. Türelem, türelem és türelem.
A türelem ugyanis rózsát terem, jól tudjuk ezt, a szerelem titkai pedig kifürkészhetetlenek. A boldogság lehetősége mindig ott van a közelben, csak általában idő kell ahhoz, hogy észrevegyük.
Borítókép: jelenet a filmből (Fotó: Prorom Entertainment)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!