Csók a mozivásznon és a kertmoziban

Garry Marshall a Micsoda nő! című filmmel bebizonyította, hogy kétségtelenül ért a történetvezetéshez, jól bánik a színészekkel, remekül meg tud rendezni egy filmet. Majd eltelt húsz esztendő, és az is kiderült, hogy akkor is képes készíteni egy szórakoztató, de egyben tanulságos filmet, ha temérdek szálon fut a történet, és nincs arra lehetőség, hogy igazán el tudjon mélyülni egy-egy karakterben, de még így is jellemmé képes formálni színészei alakítását.

A középkorúak esetében Garry Marshall arról beszél a filmjében, hogy a megcsalás a legnagyobb probléma. Talán ezt a szálat, ezt a gondot dolgozza ki a legkevésbé; vagy éppen azért nem veszteget sok időt a háttértörténetek kidolgozására, mert ezt a problémát pofonegyszerűnek gondolja. Mindenesetre az derül ki a filmből, hogy a világ legnagyobb szemétsége, ha valaki megcsalja a másikat. A filmben elég plasztikusan el is mondja a lány, hogy mi vár arra, aki ilyet tesz.

A Valentin-nap legfényesebb csillaga Shirley MacLaine, aki egy idős pár hölgytagjaként önmagát alakítja. A film egyik csúcspontján Daniel Mann és George Cukor 1958-as Hot Spell című filmjét játsszák egy kertmoziban, és a színésznőt megcsókolja álmai férfija a mozivásznon, miközben fél évszázaddal később idős korában ugyanez történik a kertmoziban is.

Az, hogy Shirley MacLaine egyszerre csókolózik a mozivásznon és a moziban, hogy egyszerre látja a néző a fiatal és az ötven évvel idősebb nőt, egészen elképesztő filozófiai mélységet ad a jelenetnek, miközben persze tudjuk jól, hogy szórakoztató filmet látunk.

Talán valami olyat mond a rendező ebben a jelenetben, hogy modern korunkban is van létjogosultsága annak, hogy az ember egy életen át kitartson a párja mellett. Ha jól végiggondoljuk, az egész film arról szól, hogy mire kell figyelniük a szerelmeseknek.