Ergy Landau az 1920-as és 50-es évek közötti Párizs legnépszerűbb női fotográfusai közé tartozott, akit ekkoriban nagyon is számon tartottak a francia fényképezés világában. Abból a magyar diaszpórából származott, amely közvetlenül az első világháború után hagyta el Magyarországot.
A sajtóbejáráson Kathleen Grosset, a tárlat egyik kurátora – Laurence Le Guen és David Martens mellett – felidézte: Ergy Landau jómódú zsidó családban született Budapesten. A família életében fontos szerepet játszott a fotográfia. A kurátor megjegyezte: Ergy Landau szép nő volt, az elegancia az egész életét végigkísérte, ami nemcsak megjelenésében, de a munkáiban egyaránt visszatükröződött. Landau Erzsébet 1918-ban kezdett fényképezni. Máté Olga tanítványa lett, majd Bécsben Franz Xaver Setzer portréfotóstól, Berlinben pedig Rudolf Dührkooptól tanulta a mesterséget. Fotózta Moholy-Nagy Lászlót, budapesti tartózkodásakor pedig Thomas Mannt.
Ergy Landau 1923-ban Párizsban telepedett le, s megkezdte szerteágazó, hivatásos fotográfusi tevékenységét. Kathleen Grosset elárulta: megérkezése után egyből megnyitotta műtermét a Lauriston utcában, ahol élete végéig alkotott. 1948 körül megkapta a francia állampolgárságot. Útlevelében nincs nyoma annak, hogy valaha is visszatért volna Magyarországra. Ellenben rendszeres kapcsolatot ápolt a magyar fotóművészet képviselőivel – akkori asszisztenseit, Nora Dumas-t (Kelenföldi Telkes Nórát) és Yllát (Koffler Kamillát) is beavatta a fényképezés titkaiba. Barátságát tovább ápolta honfitársaival, többek között Brassaïval, Kertésszel és Moholy-Naggyal.
Neve mesteri portréfotóinak, főleg a gyerekportréknak köszönhetően hamar ismertté vált. Formai kísérletezései bizonyos szempontból az új tárgyiasság mozgalmával (Neue Sachlichkeit, ami mindennemű fényképi hamisítás, a festőiesség, a romantikus, szentimentális témaválasztás helyett helyreállította a tárgyi világ realitásának értékét, megvalósította a valóságábrázolás teljes szabadságát) rokonították felvételeit. Ekkortájt számos női aktot is készített. A két világháború közötti időszak illusztrált sajtótermékeiben és magazinjaiban megjelent fotóin a korlátoktól felszabadult emberi test és nyomában a megváltozott életmód jelenik meg – például a szabadidős tevékenységeket és a természetben űzött sportokat ábrázoló fényképeken. 1933-ban a Rapho ügynökség tagja lett, és segítette annak háború utáni újjászületését.
Kathleen Grosset a vészkorszakról szólva elmondta: Ergy Landau a második világháború alatt a Gestapo párizsi központjának közelében lakott, és megtagadta a sárga csillag viselését. Landau szerencsésen túlélte a háborút, de nővérét és annak férjét elhurcolták és meggyilkolták.
Többször járt külföldön (főként Mongóliában és Kínában), ahol riportokat készített, ezeket a politikailag irányított képeit azonban a francia magazinok nem jelentették meg, Svájcban könyv formájában láttak napvilágot. Emellett számos útikönyvet és ifjúságnak szánt kötetet publikált 1965-ben bekövetkezett súlyos balesetéig.
Ergy Landau 1967-ben hunyt el örökösök nélkül, még azelőtt, hogy az 1970-es években a fotográfusok is elnyerték volna a művészeknek járó méltó elismerést, így emlékezete szép lassan feledésbe merült. A Mai Manó Házban május 14-ig látogatható kiállítás szervezőinek célja, hogy a közönség megismerhesse kivételes, példaértékű életútját.
Borítókép: Gyermek (Fotó: Ergy Landau)
