A Budapest fotófesztivál kurátora, Somosi Rita kiemelte: a nyitó Jan Saudek kiállítás mellett a másik legjelentősebb esemény a kortárs magyar fotográfusok csoportos tárlata a Kiscelli Múzeumban. Idén a Budapest 150 emlékévhez kapcsolódva a főváros lesz a központi téma, amit harminc fotós képein keresztül mutatnak be. A Random Galériában a Petőfi-bicentenárium jegyében mai Petőfi-képet, illetve a költeményei ihlette alkotásokat állítanak ki. A K6 Galériában a harmincöt év alatti alkotók mutatkoznak be.
A fentiek mellett számos kiállítóhely kapcsolódott a rendezvényhez, amelyek közül kiemelt figyelmet fordítanak Szilágyi Lenke, Tihanyi Anna, Vasali Kata egyéni tárlatának az Artphoto Galériában, illetve a B 32-ben. Hagyományosan az idei fesztiválon is bemutatnak fotógyűjteményeket, méghozzá a K.A S. Galériában, az alapító, Nyakas Ilonáét, míg Böhm József gyűjteményéből a Kubikban látható válogatás.
A cseh Jan Saudek fotóművész erotikus fotógrafikáival vált világhírűvé
Mucsy Szilvia, a BPF igazgatója megjegyezte: a nyitókiállítás fontos, mert ha történelmileg nézzük a régiót, annak Jan Saudek az egyik legmeghatározóbb művésze. A BPF-hez kapcsolódnak a külföldi kultúrintézetek, amelyek közül a Koreai Kulturális Központban, a világszerte előretörő, távol-keleti kultúrát tizenkét művész munkáin keresztül ismerhetjük meg.
A Budapesti Tavaszi Fesztivállal együttműködve rendeznek szabadtéri tárlatot a Városháza téren, ahol Budapest arcai címmel öt neves fotográfus – Szombat Éva, Déri Miklós, Gulyás Miklós, Bihari Ágnes, Urbán Ádám – hétköznapi emberekről készült portréival találkozhatunk.
A Jan Saudek-kiállítással Tulipán Zsuzsa kurátori tárlatvezetésén ismerkedhettünk meg. Jan Saudek az 1990-es években a festészet és a fotográfia világát ötvöző erotikus képeivel vált világszerte ismertté, amelyek elkészítéséhez a fotográfia hajnalának műtermi hangulatát, a kopott falú, hajópadlós belső teret és az anilinfestékkel színezett képet idézi fel.
Saudek 1935-ben született zsidó családban, világlátását nagyban befolyásolták a második világháborúban szerzett rettenetes tapasztalatai: ikerbátyjával együtt szemtanúja volt Prága náci megszállásának és a koncentrációs táborok iszonyatának. A háború után grafikai középiskolában tanult, s már ekkor fényképezett. 1969-ben az Egyesült Államokba utazott, ahol megismerkedett Hugh Edwardsszal, a Chicagói Művészeti Intézet kurátorával, aki bátorította alkotói tevékenységében. Visszatérve Prágába, a kommunista Csehszlovákia diktatórikus légkörében lakóházának pincéjében, titokban dolgozott, ügyelve arra, hogy ne vonja magára a hatóságok figyelmét. A hatvanas évek közepéig szolidan elrendezett képeket készített, visszatérő témája a gyermekkor ártatlansága és az illúziót vesztett felnőttlét ütköztetése volt. E korszakának egyik legismertebb képe az Élet, amelyen egy félmeztelen, izmos férfi megható gyengédséggel szorít magához egy újszülöttet. Először birkózót választott modellnek, aki képtelennek bizonyult az apai gesztusra, így végül maga a művész vállalta a szerepet. Az évtized végére mind formai, mind tartalmi szempontból egyre komplexebb látványok rendezésébe kezdett, jelmezekkel, kiegészítőkkel, állandó háttérként használva penészfoltos műteremfalát. A mindannyiunkban meglévő kettősség, a jó és a rossz, a lélek magasztossága és a test bujasága Janus isten két arcaként jelenik meg túldíszítetten képein.
Jan Saudek számára a test az élet vizuális metaforája, a tökéletes forma éppúgy kifejezi a szépséget, mint a formátlan vagy öreg test. Művészettörténeti parafrázisoknak is felfogható, kimerevített jeleneteiben a túlfűtött erotika mellett a cseh humor frivol burleszkjelenetei is megjelennek. Az 1990-es évekre világszerte elismert fotográfus lett. Több mint négyszáz egyéni tárlata mellett jelentős csoportos kiállításokon szerepelt, s fotói megtalálhatók a világ tekintélyes gyűjteményeiben. Kezdetben klisének, giccsnek titulált munkái ikonikussá váltak a fotográfia történetében.
Borítókép: A Jan Saudek-kiállítás egy részlete (Fotó: Kurucz Árpád)
