Végre Hollywoodban is készül olyan film, amely nem a válást preferálja, hanem arról szól, miért érdemes hűnek maradnia egymáshoz egy férfinak és egy nőnek, ha házasok. Egyáltalán, a Talán igent mondok című filmben – amelyet Michael Jacobs rendezett Woody Allen stílusában – éppen arról lamentál mindenki, mit is jelent a házasság. Egyébként éppen itt az ideje, hogy erről is gondolkodjon egy kicsit az európai kultúrkörben élő ember, ugyanis több mint a fele a házasságoknak válással végződik, ám ettől senki nem lesz boldogabb, hanem még több nehézséget, problémát és önismereti munkát vesz a nyakába a sok elvált ember. A szakemberek szerint ugyanis az esetek döntő többségében nem a párkapcsolatokkal van a baj, hanem azzal, hogy nem gondolkodunk a párkapcsolatról és nem beszélünk önmagunkról eleget a partnerünknek.
A Talán igent mondok parádés szereposztással került a mozikba
Szembe kell nézniük az alkotóknak azzal (ami egyébként óriási felelősség is egyben), hogy a modern ember temérdek dolgot a filmművészet alkotásai révén tanul meg. Az első helyen a párkapcsolati problémákról való gondolkodás áll, amibe beletartozik az is, hogy egy házasság előtt nagyon komoly lelki munkára is szükség lenne. Ez a film erről (is) szól. Az alaphelyzet az, hogy egy fiatal pár (akiket Emma Roberts és Luke Bracey meggyőző játékában láthatunk) egy összeveszés miatt arra kényszerül, hogy végiggondolja, mit jelent nekik a házasság, miért kösse össze az életét két ember, mit jelent a hűség, az elköteleződés, lehetséges-e, hogy leélje valaki az életét egy másik emberrel.
A filmben temérdek okos gondolat elhangzik az említett témában, de a nézőben egy idő után az fogalmazódik meg, hogy tulajdonképpen nem a válaszok érdekesek, hanem az, hogy igenis gondolkodni kell egy esküvő előtt a párkapcsolatról, érdemes egy kicsit küzdeni a másikért, ahogy a népmesékben is kiállja a fiú a három próbát, mielőtt férfivá érik és elnyerheti a királylány kezét.
Az alkotók részéről jó választás volt, hogy a filmben a két házaspárt Richard Gere és Diane Keaton, valamint William H. Macy és Susan Sarandon játssza, ugyanis nemcsak el tudják hitetni velünk ezek a legendás színészek, hogy ők évtizedek óta együtt élnek egymással, hanem lelki szemeinkkel látjuk is őket, ahogy együtt élik meg az élet legküzdelmesebb éveit. Igazi filmre való abszurd tragikomédiába illik az a helyzet, hogy gyerekeik eljegyzése előtti néhány hónapban nemcsak a lány apja és a fiú anyja lesznek egymás szeretői, hanem a sors úgy keveri a kártyát, hogy a lány anyja és a fiú apja között is kialakul egy liezon, ami egyetlen találkozóra korlátozódik, de a lelkiismeret-furdaláshoz éppen elegendő. Egyébként nagyon tanulságos, amit látunk, mert Diane Keaton figurája csak azért kezd ki a William H. Macy által alakított idős férfival a filmben, mert magára hagyja a Richard Gere játékában látható férj, hogy Susan Sarandon unatkozó háziasszonyával flörtöljön egy hotelben, ami végül is csak arra lesz jó, hogy rájöjjön, nincsen megalázóbb élethelyzet annál, amikor szeretői viszonyt alakít ki az ember és a hazugságok pókhálószerűen elkezdik behálózni az életét.
A fiataloknak tehát szembesülniük kell szüleik válságával. A film tanulsága, hogy nem az a baj, ha az ember válságba kerül néha, hanem az, ha képtelen megbeszélni a másikkal a problémáit. A Richard Gere által alakított férj minden férfinak jó példával szolgálhat abban a tekintetben, hogyan kell kiállnia a nő mellett, akit mindig is szeretett, és akinek az ujjára húzta a jegygyűrűjét, de a film díjnyertes mondata a Susan Sarandon által alakított nőhöz köthető, aki, miután kiderült néhány hónapos csalfasága, csak annyit kérdezett a férjétől, hogy az miért hagyta, ha tudta. A hosszú házasság egyik titka tehát az a Talán igent mondok című film szerint, hogy a férfinak időről időre le kell győznie a hétfejű sárkányt, amely néha el akarja vinni élete királynőjét.
Borítókép: jelenet a filmből (Fotó: Vertigo Média)
