Filmtörténetet írt a John Wick 4.

Lenyűgözően látványos lett Chad Stahelski John Wick: 4. felvonás című filmje. A John Wick-filmek esetében megfigyelhető, hogy az első résznél jobb lett a második, majd a másodiknál sokkal jobb a harmadik, a negyedik rész pedig a korábbi hármat klasszisokkal múlja felül. Filmtörténetet látunk tehát, ráadásul olyat, ahol filmtörténetet idéznek, és talán nem túlzás azt mondani, hogy filmtörténetet is írnak. Persze az akciófilm műfaján belül.

Keanu Reeves as John Wick in John Wick 4. Photo Credit: Murray Close Fotó: Murray Close/Lionsgate

Keanu Reeves jól hozza a táncra emlékeztető harcművészet mozdulatsorait

Ez a film ugyanis arról szól, hogy meg kell tudni változtatni azokat a szabályokat, amelyek ártatlan emberek életét teszik tönkre, és arról is, hogy vezetésre méltatlan emberek kezébe került a világ irányítása. Olyan emberekébe, akiknek nem érték az emberi élet, tehát nagy a baj, nem is gondolnánk, hogy mekkora. 

Egyébként mélyen elgondolkodtató, hogy sokadik kultuszfilmben látunk olyan titkos társaságot (gondoljunk csak például a legutóbbi James Bond-filmre), amely a világunk irányításával foglalkozik, ám úgy működik, mint egy maffia, és tagjai nem hisznek sem Istenben, sem emberben.

Keanu Reeves igazán emlékezetesen és egészen hitelesen hozza a táncra emlékeztető harcművészet mozdulatsorait, de azért azt is érdemes megemlíteni, hogy valószínűleg nem a színészi képességei miatt szeretik a nézők, mert ahogy a Mátrixban, úgy most is olyan szomorúkutya-tekintettel néz a film elejétől a végéig, mint akinek éppen elveszik az ebédjét, de nem igazán akar tenni ellene. Aztán mégiscsak tesz, nem is keveset, de nem igazán akarja ő ezt a küzdelmet, igazából csak szeretne visszavonulni és a felesége emlékével, békében élni. De nem lehet. Egy pokoli világot látunk a John Wick negyedik részében, egy olyat, ahol elszabadult az ördög, célja az emberi jóságnak még az emlékét is eltörölni. Szép, hogy a westernfilmekre jellemző párbajjal zárul minden, és a néző csak drukkolhat, hogy jó ritmusban, a totál és a premier plánok megfelelő sorrendjében láthassa azt, ahogyan győzedelmeskedik a jóság. Másként: nagyon izgultunk, hogy a rendező ne rontsa el a végét, de az igazat megvallva Sergio Leonét is megszégyenítően látványos és ötletes befejezés született. Nem rontotta el.

Borítókép: Jelenete a filmből (Fotó: Forum Hungary)