Az amerikai szerző, Tennessee Williams, mestere a komplikált emberi viszonyok felszínre kerülésének, a hazugságok, a kibeszéletlen, szőnyeg alá söpört konfliktusok feltárásának, de visszatérő elem műveiben az alkoholizmusba fojtott szexuális frusztráció is. A történet szerint a gazdag ültetvényes családfő a mississippi Pollitt család feje, a 65. születésnapját ünneplő Big Daddy (Hegedűs D. Géza) és felesége Big Mama (Igó Éva) összehívja a családot egy születésnapi partira. Az ünneplés alatt pedig sorra derülnek ki az elhallgatott dolgok, a testvérféltékenység, a két fiú Brick (Brasch Bence) és Gooper és feleségeik között.
Valló Péter megtartotta az ötvenes évek Amerikájában a történetet, a darab egyetlen helyszíne Brick és Maggie vörös hálószobája, a színpad szélén pedig egy lefelé vezető lépcső. A többi családtag innen kerül be a jelenetbe, az első felvonásban egyenként bukkannak fel a rokonok a ház láthatatlan alsó szintjéről. A lépcső a csetepaté tere is, ide vágódik le nagy csörömpöléssel az üvegasztal, és a magát már amúgy is összevissza tört Brick is lebukfencezik ezen egy indulatos összecsattanás közben.
A kamaradarab kezdetén egy családi romhalmaz közepébe kerülünk. A családtagok gyűlölködése, és a főszerepet játszó Maggie és Brick házassági válsága olyan mély, hogy alig látni a kiutat. Az első felvonás nagy részében Brick maga elé bámuló, whiskyspohárba kapaszkodó kiégett alak, az érzelmi megnyilvánulások Maggie-re hárulnak, Szilágyi Csenge szinte a falnak, tükörnek, külvilágnak beszélő szerelmest alakít, akiről a néző sem nagyon érti, hogy miért nem menekül el azonnal ebből a válságból. A fiatal pár most ért el arra a holtpontra és érzelmi kiüresedésre, amin Big Mama és Big Daddy rég túl vannak már, a családfő csak úgy beszél a feleségéről, mint akire „huszonöt éve képtelen ránézni”. Big Mama megtestesítője az évtizedek óta beleégett képmutatásnak, mindent érez, mindenről tud, de semmit nem szeretne tudomásul venni, a felszínen simíthatja el a dolgokat. Igó Éva tökéletesen jeleníti meg az asszonyt, már az első hosszabb jelenetében amikor a vitatkozó házaspárhoz aggodalmas, tehetetlen anyaként feljön a szobába. Az általa alakított nőről ordít, hogy álságos házasságban élő, megalázott asszonyként tehetetlen fia párkapcsolati válságának megoldásában.
A kiégett kapcsolatok között a fiatal feleség, Maggie boldogságkeresése az egyetlen kapaszkodó, ezért az ő feladata, hogy lendületet és hitet adjon a darabnak, ő a macska, aki még a forró bádogtetőn is fent marad céljai érdekében. Az őt alakító Szilágyi Csenge monológja, gyermekkori szegénységéről, noha – a vele szembe sem néző – Bricknek szól, mégis a színpad szélén, a nézőtér felé megfogalmazott, őszinte vallomás.
Meddig lehet hazugságban élni? – teszi fel a költői kérdést Tejnnessee Williams darabja, amely végül a halálosan beteg Big Daddynek adja a feladatot, hogy az összes hazug motivációt leleplezze családjában.
Borítókép: Macska a forró bádogtetőn (Fotó: Pesti Színház)
