Rock and roll-mozi – nem csak idősebbeknek

„A realitásokat és a valós tényeket figyelembe véve tisztelettel és szeretettel kezeltük Radics személyét. Egy picit idealizált figurát mutatunk, de ő nagyon meghatározóan összetett személyiség, annak minden pozitív és negatív jegyeivel egyetemben” – vázolta fel Klacsán Gábor producer-rendező új dokumentum-játékfilmjének koncepcióját. A Radics Béla, a megátkozott gitáros címmel május 4-én mozivászonra kerülő alkotás munkálatairól, nehézségeiről sajtótájékoztatón beszélt – a rendező és Grátz Márk operatőr mellett – a filmben szereplő Nagy Feró és Gav Duncan, valamint Wirth Zoltán zenész, aki társaival együtt a zenei restaurációból is kivette részét.

Beszédesek a rosszemlékű ötágú vörös csillagtöredék alsó két szárából kiinduló törésvonalak, amelyek tagolják a plakátképet: egyfelől a korszellemnek megfelelően munkáscsalád nézi a kéken villogó képcsöves televíziót, a másik szekcióban Radics Béla legendás szupergruppja, a Taurus koncertrészlete tűnik fel halvány árnyalatban. A többiben jórészt maga a főhős szerepel lobogó sörényével, jellegzetes bajusz-szakállával és persze, mint örök védjegy, ott az elmaradhatatlan bíbor színű Gibson gitár is.

Május 4-től látható a mozikban a Radics Béla életéről szóló dokumentumfilm 

Ha csupán ennyivel jellemeznénk Klacsán Gábor nemrégiben elkészült életrajzi filmjét, a Radics Béla, a megátkozott gitárost, az is elég lenne. Ettől persze sokkal többről van szó. Tipikus munkásszülők egyetlen gyerekéről, aki istenadta zenei tehetségével szeretne kitörni az angyalföldi szocproli miliőből. 

A történet sokak számára ismert: a jobb sorsra érdemes gitárzseni minden erre irányuló kísérlete kudarcba fullad, a monopolista, aczéli kultúrhatalom nem kér Radics Béla művészetéből, ő pedig nem hajlandó a kompromisszumra. Ezen a ponton akár véget is érhetne a történet, ha nem kellene végignéznünk a főhős relatíve hosszúra nyúlt agóniáját: mindennapos küzdelmét az alkohollal és az őt körülvevő világgal. 

Ha valakire, hát a magyar Gitárkirályra nagyon is igaz a sokat idézett mondás, miszerint a szocializmusban két út létezik: az egyik az alkoholizmus, a másik nem vezet sehova… Nos, éppen ezt szimbolizálja a vörös csillag – allegóriájában Radics Béla – által megrepesztett plakátkép.

Klacsán Gábor elmondása szerint olyan „kreatív dokumentumfilmet” készített, amelyben dokumentumelemek keverednek a fő játéktémával. Deklarált célja a „rock and roll-mozin” keresztül az utódgenerációk megszólítása, egy letűnt korszak politikai-társadalmi-kulturális vonatkozásainak megismertetése: 

Hiszünk abban, amit Béla „angol szellemnek” nevezett és a szabadság érzést jelentette, az benne van a mai fiatalokban is.

Hozzátette: ők azok az egyre szűkülő mozilátogató rétegek, akiket be szeretnének vonzani és leültetni a filmvászon elé. Zenés film lévén tizennyolc dal hangzik el, amelyek jó része világsláger, vagy épp magyar szerzemények. – Hogy a mai fül számára befogadható legyen, hogy a fiatalok számára zeneileg, hangképileg értelmezhető legyen, Radicshoz hasonló zsenialitás kellett – magyarázta a producer-rendező Alapi Istvánra utalva, aki az elhunyt gitáros zenei dublőreként játszotta fel újra a régi dalokat.

A film operatőre elmondta: 

A fényelések és a vágások azt sugallják, hogy a rock and roll, a rockzene – amely a világon mindenütt a szabadság muzsikája és feltördelte a kulturális burkot – engedte kiteljesedni a fiatalokat, hozzáfűzve, hogy igyekezett mindezt képileg, vagyis világításokkal, színekkel is megmutatni a nézőknek.

Grátz Márk azt is elárulta: ahhoz képest, hogy szűkre szabott mozgástérrel, szerény anyagi lehetőséggel vágtak neki a forgatásnak, az elkészült alkotásból a maximumot sikerült kihozni. – Itt mindenki három-négy-öt ember munkáját végezte – vette vissza a szót Klacsán Gábor. 

– Ne a költségvetési oldalát nézzék, hanem a színészek teljesítménye, valamint a zeneisége alapján ítéljenek – hívta fel a figyelmet. Hozzáfűzte: Márkkal a közös gondolkodás, a filmről, mint történetmesélésről alkotott azonos véleményük ellenére is parázs viták jellemezték munkájukat. Mindketten azonban fontosnak tartották a tárgyak hitelességét, e kritériumhoz következetesen tartották magukat. 

– Igyekeztünk felrúgni a műfaji határokat, hogy minél hatékonyabban tudjuk elmesélni Béla életét – mutatott rá Klacsán Gábor. 

A rendezőtől azt is megtudtuk, hogy április 23-tól az ország hét nagy art mozijában, köztük Budapesten az Uránia filmszínházban, háromnapos rendezvénysorozatokat indítanak. A Magyarock Filmfesztiválon bemutatják az utóbbi negyven év magyar rockzenei témájú játék-, illetve dokumentumfilmjeit, közötte a premier előtti Radics Béla, a megátkozott gitáros alkotást is. – Igyekszünk egy pici interaktivitást is belevinni a mozik élményébe: Alapi Istvánnal, vagy más kollégával kívánjuk bemutatni a gitározás fejlődését, fogásait – avatott be terveibe Klacsán, hozzátéve, hogy mindemellett az embereket személyesen megszólítva beszélgetnének Radics Béláról.

Arra felvetésre, miszerint a filmben jelentős hangsúllyal esik latba a főhős alkoholizmusa, miáltal a néző negatív képet alakíthat ki róla, a rendező határozott nemmel válaszolt: 

A realitásokat és a valós tényeket figyelembe véve tisztelettel és szeretettel kezeltük Radics személyét. Egy picit idealizált figurát mutatunk, de ő nagyon meghatározóan összetett személyiség, annak minden pozitív és negatív jegyeivel egyetemben. 

– Az általam megjelenített Radics Béla figura vállaltan nem úgy néz ki a film végén, mint ahogyan az élete végén igen súlyos állapotában – tette hozzá, kiegészítve azzal, hogy a sikerei csúcsát élő gitárkirályt viszont hajszálpontosan, a leghitelesebben ábrázolták, amelyhez nagyon kevés archív felvétel állt rendelkezésre. 

– Másfelől – folytatta a rendező-producer – hitelességi kérdéseket feszegetnénk azzal, ha Béla utolsó tíz évét a valóságtól nagyon eltérően mutattuk volna be. Elmondta: két dolog determinálta, határozta meg Radics életét: egyik a környezetéhez, a hatalomhoz való hozzáállása, másrészt a kompromisszumképtelensége. Egyetlen kivétellel csupán – egyébként pokoli rossz kompromisszum eredményeképpen –, amikor Som Lajost kirakták a Taurusból. Célunk, hogy a film alapján megismerjék az életét, a benne rejlő kettősséget, a tipródást, ami a főhőst elvezette a végkifejletig. Fontos továbbá, hogy ezek mentén meg is szeressék őt.

Klacsán Gábor arról is beszélt, hogy elsőként a Felvidéken mutatják be az alkotást, ahol elsősorban a fiatalok mellett a magyar anyanyelvű idősebb rockereket próbálják megszólítani, de folyik a film szlovák nyelvre történő fordítása is. Ezt követően ősszel a Vajdaság és Erdély a következő úti cél.

A mozi Nyugatra is eljutott, ahol a producer szerint „jól vették”, észrevéve, hogy „pofátlanul rugdossa szét a stílushatárokat”. Ugyanakkor úgy gondolta, ez mégis egzotikus, ismeretlen világ számukra. – Nem biztos, hogy épp a nyugat-európaiakat, szerintem inkább az amerikaiakat érdekli jobban – vélekedett a filmes szakember, hozzáfűzve: – Dolgozunk azon, hogy eljussunk hozzájuk.

– Ne ítéljük el, hogy Radics Béla belehalt az alkoholizmusába, hiszen nem tudta elviselni a rendszert – erre már Nagy Feró figyelmeztetett, megjegyezve, amikor először hallotta őt, tudta, hogy igazi angolszász gitáros áll a színpadon, akinek a játéka elhozta számukra a szabadságot. A zenész azt is elárulta, reménykedett abban, hogy egyszer majd együtt muzsikálhat az ikonnal. Annyi mindenesetre megadatott neki, hogy az Ifjúsági Parkban lejátszott egyik Beatrice buli után Radics megdicsérte, miszerint „te egy nagyon penge csávó vagy!”. Bármennyire is jól esett a méltatás, közös zenekar-alapításra mégsem kerülhetett sor, miután Nagy Feró szerint ez az ajánlat túl későn jött az életükbe. – Még a Taurus basszusgitáros cseréje előtt lett volna értelme – vélekedett. Azt is elárulta, a szerencsétlen sorsú gitáros már a Beatrice előzenekaraként színpadra lépő Nevadában pengetett olyan állapotban, hogy arra gondolt, ezt az embert meg kellene menteni valahogy, de már nem lehetett.

Wirth Zoltán nem csupán kiváló dobosként (a filmben Brunner Győzőt, a Taurus dobosát alakítja), de társaival zenei rekonstruátorként is tevékeny részt vállalt a munkálatokban.  

Nehéz dolgunk volt, hiszen az évtizedek során megőrzött rossz minőségű felvételekből Alapi István szerint sem lehetett kihallani, hogy mit játszanak eredetiben. Hiába volt Radics Béla korának elsőszámú gitárosa, ötven év elteltével másfajta kihívások elé kellett néznünk 

– idézte fel a zenei megoldásokkal kapcsolatos problémákat a fiatal zenész. Hozzáfűzte: – Arra is oda kellett figyelni, Alapi nehogy „túlgitározza” a korabeli felvételen hallható témákat, hiszen az azóta eltelt időben a technika folyamatosan fejlődött. Koncertfelvételekről lévén szó rengeteg improvizáció hangzott el, a restauráció folyamán vigyázni kellett, nehogy olyan stíluselemek kerüljenek bele, amelyek akkoriban még ismeretlenek voltak.

Végezetül megjegyezte: – Csodálattal néztem azt a munkát, ami a háttérben zajlott, különös tekintettel Klacsán Gábor erőfeszítéseire, aki a krízishelyzetekben is feltalálta magát.

Borítókép: Rák Zoltán Radics Béla szerepében (Fotó: radicsfilm.hu)