A megnyitón Somosi Rita művészettörténész, a Budapest fotófesztivál kurátora elárulta: hetedik éve rendezik meg a fesztivált – amelynek kezdetétől partnere a Karinthy Szalon –, idén már ötven kiállítással. Céljuk az első perctől fogva, hogy világhírű fotóművészeket hozzanak Budapestre, e mellett a hazai fotográfusoknak biztosítanak bemutatkozási lehetőséget a szélesebb közönség előtt. – Schild Tamással többször dolgoztam, azonban első ízben egyéni kiállításán – mondta Somosi Rita. – Öröm, hogy önállóan mutatjuk be az anyagot, amit az alkotó kezdetben részleteiben akart közönség elé tárni.
Máthé Andrea esztéta, a kiállítás kurátora bevallotta: eleinte több témában, több sorozatban gondolkodott, míg meg nem állapodtak: egy téma legyen, Schild Tamás pedig ragaszkodott a Mészárszéki anzixhoz. – Amikor szóba került a kiállítás terve, ismerőseim furcsán néztek rám a cím hallatán – vallotta be Máthé Andrea, hozzáfűzve: a tárlat egyfelől nagyon konkrét, ugyanakkor nagyon absztrakt.
– A cím archaizáló: a mészárszék a vágóhíd régies elnevezése. Az anzix az anzixkártyából, a képeslapból ered. Ezeket a szavakat ma már nem használjuk a köznyelvben – magyarázta a kurátor megnyitójában. – A cím utal a kiállítás sorozat jellegére.
A képek ritkán látott dologról mesélnek, hiszen az ember leélhet egy életet úgy, hogy nem lát fényképet vágóhídról, vagyis mészárszékről, s ha meg kellene néznie, inkább elfordítaná a tekintetét, mert olyan cselekményt ábrázolnak, amikor az ember életet vesz el. Elvenni az életet képes, de visszaadni nem. A képek drámaisága ebből a háttértudásunkból fakad.
A továbbiakban Máthé Andrea művészettörténeti példákat hozott az ölés ábrázolására, mint a Judit és Holofernészt, Caravaggio vagy Botticelli festményét, továbbá szintén Caravaggio Salome Keresztelő Szent János fejével című munkáját. Kitért azokra a csendéletekre, amelyeken halott állatokat ábrázoltak, de említette a vágóhídi pillanatot megörökítő műveket, majd utalt a tárlat egy előképére, a Huszárik Zoltán rendezte 1965-ös Elégia című filmre, ami egy halálra ítélt ló utolsó napjait, óráit mutatja be. Schild Tamás, a kiállítás címében is kifejtett, nagyon konkrét témáját festői absztrakcióval ábrázolja – szögezte le a kurátor, aki bátornak nevezte a látogatókat, hiszen a cím alapján naturalista látványra számíthatott mindenki, s talán azt akarták kipróbálni, hogyan hat rájuk a látvány, milyen érzéseket hív elő belőlük.
Az alkotót szintén bátornak nevezte, aki a vágóhídi gyilkolás témáját örökíti meg, ám az nem látszik egyik művön sem.
– Milyen dimenziókról szólnak a képek? Mi az, amitől ez a profán, a hétköznapoktól elrejtett világ megemelkedik? – tette fel a kérdéseket Máthé Andrea, amelyekre meg is adta a választ. – Schild Tamás vágóhídról küldött képeslapjai olyanok, mint a régi kor vadászának gyilkolás után bemutatott áldozatai. Az olyan emberé, aki tudja, ha elvesz a világból, azért kárpótlást kell adni, tisztelettel megemlékezni áldozatáról. Ez a jóvátehetetlenben jót tenni igyekvő ember fohásza.
A kiállítás videóvetítéssel, ami az alkotó négy értelmezését mutatja be, április 21-ig várja látogatóit.
Borítókép: Jelenet a Mészárszéki anzix kiállításból (Fotó: Teknős Miklós)
