Száznyolcvan év, néha több – Soha nem hallott felállásban szólalnak meg a Pokolgép-dalok

Totális metál – Kalapács József 60. születésnapi koncertjét nevezte el ekképpen, ahol színpadra állt Rudán Joe is, felelevenítve a Pokolgép akkori korszakát. S mert igény volna rá, hát folytatják, Nagyfi Lászlóval, Pazdera Györggyel, Nagy Dáviddal, Tarca Lászlóval, akik mindahányan egykori „Gép”-tagok. Vasárnap Kalapács 60+, Nagyfi 60+, Rudán 60, 180 év – néha több címmel lépnek fel a Barba Negrában.

20230421 Budapest Kalapács József rockénekes és Nagyfi László gitáros Fotó: Mirkó István MI Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

Ha már 180 (néha több) esztendő, éppen negyven éve zajlott ama nevezetes Ki mit tud?, ahol a zsűri ellenében a közönség minduntalan visszaszavazta a Pokolgépet, amely végül második lett.

A Pokolgép egykori tagjai, Kalapács József és Nagyfi László a gitáros hangszerboltjában. Fotó: Mirkó István

– Vannak emberek, akik ha valakit húsz éve nem látnak, megjegyzik, hogy megöregedett – válaszolta Kalapács József azon kérdésemre, milyen hatvanon túl az élet. – Közben elfelejtenek tükörbe nézni, mert ők is éppen annyit öregedtek. Jó, a rockzenészek pár évvel gyorsabban öregszenek.

– Én biztosan nem – vetette közbe Nagyfi László.

Amikor összeállt a klasszikus Pokolgép a nyolcvanas évek közepén, éppen átalakulóban volt a honi rockélet. Nagy bandák szűntek meg vagy szüneteltek, megjelent az alternatív muzsika, és ekkorra érett be a New Wave of British Heavy Metal, a NWOBHM, mondhatni maga a műfaj: a heavy metal.

Mindezeket megelőzően, Nagyfi Lászlót anno az AC/DC ragadta meg, Kalapács József a Deep Purple-ért rajongott.

A heavy metal kialakulásában nagyon sokat számított az énekesek stílusa: a szikár, egyenes, staccatós éneklés

– vélekedett Kalapács József, aki mióta megismerkedett a műfajjal, kezdve a Judas Priesttel és az Iron Maidennel, kitart mellette. S noha honi zenés színházaink visszatérő szereplője, gyakorta Rudán Joe-val, sőt a Madáchban időtlen idők óta tolja Mr. Mefisztulészt a Macskákban, a Kalapács zenekar rendületlenül nyomja a metált.

Közbe kellett okoskodnom, hogy az énekstílus mellett a kettős gitárjáték, a gitárszólók, a játéktechnika szintén alapjaiban jellemzi a műfajt, ám ameddig a gitáros effekteket, erősítőt, hangszert cserélhet, az énekesnek adott a hangja.

– Ha hetekig pihenteti az ember, nagyon kitisztul, ami aztán gondot okoz a színpadon, mert olyanok és onnan jönnek, amik addig soha – osztotta meg tapasztalatait az énekes, megjegyezve: karban kell tartani a hangot, de nem szabad elpattintani a húrt, majd hozzáfűzte: Cseh Kató néni volt az az énektanára, aki azt mondta, nem akarja elrontani, megváltoztatni a hangját.

S ha már énektanár meg Macskák, muszáj volt sztorit kérnem a kezdeti Madách színházi élményeiből.

– Amikor először mentem fel a színpadra, a koreográfus, Seregi László azt kérte: a dobpörgés alatt jussak el a színpadon, onnantól odáig. Meg tudod csinálni? – kérdezte. Persze, fog menni, mester – mondtam, és nekikezdtem. Azonnal leállított: Apukám, gratulálok, húsz másodperc tömény unalom, amit csináltál. Később derült ki, hogy az alatt a bizonyos húsz másodperc alatt a színpadon vak sötét lesz.

Noha mindhárman a Pokolgép emblematikus alakjai, ebben a felállásban – Kalapács-Rudán-Nagyfi – még nem zenéltek.

– Joe-val én nem dolgoztam, leszámítva néhány Omen-koncertet, ahol vendégeskedett. De Pokolgép-számokat nem játszottunk, mert amikor ő énekelt, akkor én már nem voltam tag – elevenítette fel a gitáros.

– A hatvanadik születésnapi koncertemre hívtam Joe-t, akivel több projektben is együtt dolgozunk, és a Pokolgép évek nélküle nem teljesek – idézi a kezdeteket az énekes. – Hamar kiderült, hogy van igény a Totális metálra.

A banda vendége a Dalraida és az Abaházi RT lesznek a 30-i koncerten, a Barba Negrában – amely helyet nem győzte dicsérni a két muzsikus.

– Ha nyugatról érkezik egy sztár, nem vall szégyent a hely – jelentette ki Kalapács József.

– De nem csak a zenésznek, a közönségnek is színvonalat nyújt – így Nagyfi László.

Borítókép: Kalapács József és Nagyfi László (Fotó: Mirkó István)