– Ha Novák Ferenc Tata nem vitt volna el engem oda, akkor most nem lennénk itt – szögezte le a könyvbemutató legelején Korniss Péter.
Orosz István Kossuth-díjas grafikus a bemutatón tarthatta a kezében első ízben a könyvet, amelyről elárulta: Salát Zalán Péter, a kötet tervezője izgult, vajon elkészülnek-e időre.
– Hogy indult a dolog? – fordult a könyvbemutatót levezénylő Orosz István Novák Ferenc felé. – Mert Korniss Pétertől tudjuk, te vitted őt első ízben Székre.
A Kossuth-díjas koreográfus felidézte, hogy az általa vezette Bihari Táncegyüttesnek kellett prospektust készíteni, s ehhez keresett fotóst. A Muzsika című újságban megjelent képek alapján esett a választása Korniss Péterre. Elment a Fényszövbe, ahol megtudta: a fényképész másfél hónapos tartalékos katonai kiképzésen vesz részt. Korniss Péter csak segédmunkás, mondták, ajánlottak helyette többeket. Novák Ferenc nem alkudott. Jól tette, mert megismerkedésüktől fogva mély barátság szövődött köztük.
Novák néprajz szakos hallgatóként 1956 augusztusában – amikor személyivel lehetett átlépni a román–magyar határt – az évfolyamtársaival Erdélybe látogatott. Rokonainál szálltak meg. – Nagyapám, amikor megtudta, mivel foglalkozom, megjegyezte: nagy tekergő vagy te, az apád sem szeretett dolgozni – elevenítette fel a koreográfus, aki ott látta először a „szikieket” táncolni, s elhatározta felkeresi Széket. Erre, a forradalom miatt, csupán 1958-ban adódott lehetősége.
Magával ragadta a petróleumlámpa fényénél viseletben táncoló párok látványa. Mintha a XVIII. század második fele elevenedett volna meg.
– Korniss Péterre szintén döbbenetes hatást gyakorolt a látvány – mondta Tata, majd kiemelte: nem kizárólag Erdélyt, de az egész Kárpát-medencét végigfotózta, ő fejezte be a népi írók falumonográfiáinak csodálatos munkáját.
Az utókor hallatlanul hálás lesz Korniss Péternek, amiért képben is megmutatta, amit a legjelesebb szerzők fogalmaztak meg.
Orosz István a könyv tervezője felé fordulva megjegyezte: az első képek a hatvanas években, míg az utolsók tavaly készültek, amely idő alatt a fényképezés technikája teljesen megváltozott.
– A legnehezebb feladat volt, hogy a kezdőpont és a végpont ekkora távolságot ölel fel, a fekete-fehér analóg s a digitális színes felvételek közti törést nem lehet elfedni – árulta el Salát Zalán Péter. – Így azt tudatosan vállaltuk.
– Régen volt fekete-fehér és színes film, ezekre lehetett fényképezni, nem lehetett mást tenni. Azután a digitális technika kiszorította a fekete-fehér fotókat. A technikával együtt persze az ember stílusa is sokat változott ötvenöt év alatt – magyarázta a Korniss Péter, s szólt az exponálás fontosságáról: amikor az ember megnyomja a gombot, abba belesűrűsödik minden, hogyan nevelték, mit gondol a világról, a dolgokról, amik előtte vannak.
A gombnyomás egy folyamat befejeződése. Ezért nem lehet objektív a riportfotográfus sem
– fűzte hozzá.
Orosz István felütötte a könyvet az 1973-ban készült Falusi iskolások című felvételnél. A képen a térdig érő sáros úton kelnek át a diákok.
– Ez a kép jó ábrázolja a folyamatot, amiről beszéltem: azzal kezdődött, hogy ott voltam velük az iskolában, majd elkísértem őket. A pillanatban összesűrűsödik az út, az a másfél óra oda és másfél vissza, amit a lányoknak nap mint nap meg kellett tenniük, amit megtettem én is velük – foglalta össze Korniss Péter.
Hajdú Áron, a Bookart Kiadó vezetője bemutatta a kedvenc képét. – Egy színes fotó, ami egy kapára támaszkodó, gyönyörű szép kezű hölgyet ábrázol – fogalmazott.
A fényképről Korniss Péter elárulta: Széken még a hatvanas évek legvégén is kézi szerszámokkal dolgoztak a nők a földeken, nem csoda, ha halálosan kimerültek a nap végére – amit szintén felvétel őriz, s amely fotográfiát megtekinthetjük a Várfok Galéria kiállításán.
Borítókép: Orosz István és Korniss Péter (Fotó: Havran Zoltán)
