Egészen lenyűgöző hatással van a nézőkre Az első kettő című film, amely Szövényi-Lux Balázs első egész estés mozija. Hitelesek az élethelyzetek, a párbeszédek, a filmbéli szerelmesek, és ami a legmegdöbbentőbb, a fiatalok vizuálisan megjelenő álomvilága is hiteles. Mindez egyrészt annak köszönhető, hogy az alkotók kívülről és belülről egyaránt igencsak alaposan ismerték a témát és a szereplőket is, másrészt annak, hogy megtalálták a film ritmusát és a témához leginkább illő képi világot.
Az első kettő című filmben gellert kap a szerelem
Szövényi-Lux Balázs Az első kettő című filmje a szerelemről szól. A szerelem hangulatát, ha a vizuális és tartalmi közhelyeken túl kíván lépni egy alkotó, nem könnyű megragadni. Ráadásul nem egy hangulatról beszélünk, hanem valamiféle furcsa hullámzásról. Az se túl nagy baj, ha egy film hitelesen tudja bemutatni ezt a hullámzást, ám ha még arra is képes, hogy egy kicsit más fénytörésben ábrázolja a milliószor elmesélt témát, akkor panaszra nem lehet ok. Szövényi-Lux Balázs filmjében ugyanis azt látjuk, hogy ha a fiatalok szerelme önmagában és önmagáért téren és időn kívül létezik, akkor minden rendben van. Ám ha a külvilágban kellene léteznie a kapcsolatnak, a hétköznapi problémák sokszor idegesítő tengerében kellene működnie, akkor gellert kapnak a nagy érzelmek, akkor pillanatok alatt eltűnik a varázslat, akkor két idegen ücsörög egymás mellett tehetetlenül.
Ez a film arról szól, hogy a külvilágban való létezés minden szerelem valódi próbája. Itt viszont azt látjuk, hogy a két fiatal (Hannah Saxby és Bergendi Barnabás természetes alakításában) nem képes egymással együttműködni, nem képes elköteleződni egymás mellett, nem képesek a szerelem mellett a legjobb barátokká válni, nem képesek valódi szövetségre lépni egymással. Ennek pedig a legfőbb oka az, hogy egyikőjük sem érett még egy valódi párkapcsolatra, ami egymás felé taszigálja őket, az nem több, mint a vágy, arról viszont tudjuk jól, hogy nem a legtartósabb párkapcsolati kötőszövet. A film álomjelenetei kapcsán néhány percig azt gondolja az ember, hogy Bódy Gábor Psyché című filmjének modern kori variációja köszön vissza, de aztán kiderül, hogy nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy képes-e két fiatal megérteni, milyen ajándékban részesíti őket a sors azzal, hogy szeretik egymást.
Erre utal a cím is: Az első kettő. Mármint Ádámra és Évára, és persze arra, hogy jön, nagyon hamar jön az a kígyó is, a kísértés, aminek aztán persze nagyon nehéz ellenállni. Itt az a kísértés, hogy a két fiatalt szétválasztja egymástól a bürokrácia, és a valódi próbatétel az, hogy összeroppannak-e, vagy képesek kivárni, hogy minden papír meglegyen ahhoz, hogy egybekeljenek. És mivel minden luciferi erő rosszra tör, de közben jót művel (legalábbis ha az ember képes figyelni és tanulni), a fiatalok szembesülhetnek azzal, hogy mielőtt egybekelnének, nem kerülhetik meg annak a végiggondolását, hogy mit jelent nekik a másik. Képesek-e arra, hogy éljenek egymás nélkül, vagy inkább úgy döntenek, hogy elköteleződnek egymás mellett, de annak súlyának kellene lennie? Hamar kiderül: az ő szerelmük viszont súlytalan.
Ők még a világnak beszélnek magukról, miközben az igazi szeretet az, ha már csak a másiknak akarsz mondani bármit is. Annak, aki igazán képes figyelni rád. Nem vagyok benne biztos, hogy a fiatal alkotók tudták, hogy mit mondanak a filmjükkel, ők csak mondták és mutatták azokat a dolgokat, amiket eddig megtanultak az életben. Viszont az biztos, hogy érdemes odafigyelni rájuk. Mert ez a film arról is szól, hogy szomjazzák azokat a szavakat, amiket az idősebbek tudnak mondani nekik. Az életről persze, de leginkább arról, hogyan tudunk jól szeretni.
Borítókép: jelenet a filmből (Vertigo Média)
