Május 12-én tartották a 10. Savaria Filmszemle díjkiosztó gáláját, a győztesek névsora itt olvasható. Lavro Ferenc rendező örömmel osztotta meg a hírt a hétvégén, hogy díjazták a legújabb filmjét, majd hozzátette: a chilei Southern Cone International Film Festival is a versenyfilmek közé válogatta az alkotást. A Duna Televízió még februárban vetítette a 42/44 a Vajdaságban című dokumentumfilmet, és a bemutató után munkatársunk kérdezte a rendezőt, aki elmondta: az utódok életére is hatással vannak a hideg napok és az 1944–45-ös partizánterror történései.
Lavro dokumentumfilmje a hideg napok néven elhíresült magyar vérengzést és a rákövetkező vérbosszút, az 1944–45-ös szerb partizánterror történetét mutatja be. És a következményeket: megnyomorított életeket, családi tragédiákat, amelyek két-három nemzedékkel az események után is hatással vannak a leszármazottakra. Az alkotók a tragédiák áldozatainak ajánlják a filmet: „Nyugodjanak békében! Nekünk, ma élő magyaroknak és szerbeknek legyen elég erőnk feldolgozni, elgyászolni és örökre lezárni azokat a borzalmakat, amelyek a hideg napok és a partizánterror alatt történtek.” A rendező megerősítette, hogy sem a ma élő magyarok, sem a ma élő szerbek nem felelősek a történtekért.
Mi nem bántottuk egymást, ezért is fontos, hogy ne ítélkezzünk, hanem emlékezzünk. Közös akarattal kell kimondanunk: soha többé nem történhetnek ilyen tragédiák a szülőföldünkön.
Az újvidéki születésű Lavro Ferenc életében kitörölhetetlen nyomot hagyott az 1990-es évek délszláv háborúja, de a felmenőinek is kijutott a történelemből: apai nagyapja a Petőfi-brigád harcosa volt, anyai nagyapja Horthy honvédjeként teljesített szolgálatot, amiért hét év Szibéria következett. De a tágabb rokonságban, mint ahogy minden vajdasági magyar családjában, találni emléknyomokat azokról, akiket megkínoztak vagy megöltek az 1944–45-ös partizánterror idején. A díjazott dokumentumfilmben Szrdjan Cvetkovics történész, a belgrádi Újkortörténeti Intézet főmunkatársa feleleveníti, hogy a kommunista elnyomásnak fontos része volt az, hogy beszélni sem volt szabad a megélt traumákról.
Ha valakinek a családjából kivégeztek valakit, arról hallgatni kellett. Arról meg szólni se lehetett, hogy talán ártatlan volt.
A trauma feldolgozását nyolcvan év után is gátolja, hogy a halottak nincsenek tisztességgel eltemetve: szemétdombok és buszpályaudvarok alatt, jeltelen tömegsírokban és a töltés oldalában vannak elásva mind a mai napig.
Lavro Ferenc elmondta: a 42/44 a Vajdaságban az év elején külön elismerésben részesült az amerikai Ogeechee Nemzetközi Történelmi Filmfesztiválon, már tárgyalnak a szerb feliratozásról, és több fesztiválon is megmérettetik az alkotást. Az előző munkájukban a Petőfi-brigád történetét mutatták be, és a terveik között szerepel a szenttamási születésű Gion Nándor életműve előtti tisztelgés – ugyancsak a film nyelvén.
A 42/44 a Vajdaságban itt megnézhető: www.lavroferenc.com
