Ez részben a Nagy Hagyma működésének hibája. Ugyanis az ápoló, a takarító vagy éppen az önmagát kereső fiatal úgy érzi, hazudnia kell. Hazudnia kell, hogy éljen, hogy túléljen. Szégyenkezik és olyan végzettséget talál ki magának, amiről azt gondolja, a Hatalom Hangja továbbengedi az előválogatón. Orvos, mérnök, gitártanár… Félrenézések, földre szegezett tekintetek árulkodnak arról, milyen kicsinek és jelentéktelennek érzik magukat a válogatóra érkezettek. S valójában kicsik és jelentéktelenek is mindaddig, amíg a Nagy Hagyma által diktált szabályok szerint játszanak.
A nem tudás nem kifogás
Az előválogatói szituáció – a díszlet nem – az éneklős tehetségkutató versenyeket idézi, ugyanis – ha valakit szavazásra bocsát a Hatalom Hangja – a közönség dönt. A bejáratnál kapott borítékban egy fekete és egy fehér karton lapult. A fehér lap feltartásával igennek szavazunk arra, hogy az adott személy a Nagy Hagyma tagja lehet, a feketével pedig nemmel. Azonban, ha csupán egy fekete lapot is kap bárkitől a tagjelölt, a Nagy Hagyma tagja már nem lehet. Azt azonban senki nem tudja, mi vár arra, akit nem válogat be a bizottság, azaz a nézők. Ezen információmorzsa hiányának minden ránk nehezedő terhével közel két perc alatt „kiszavaztuk” az első jelöltet, aki el is hagyta a termet. Fellélegeztünk, de csak egy másodpercre. Lövés hallatszott. Döntöttünk. De nem a Nagy Hagymáról, hanem életről és halálról. Közösen. A közönség minden tagját összekötötte innentől a tudat, hogy – ha fehér lappal, ha feketével szavazott – az előadás játékszabályai alapján gyilkos. A nem tudás pedig nem kifogás. A nem tudás nem ment fel.
De az emberi természetből is kitűnő leckét adott A nagy hagyma, hiszen egymás után jöttek a szavazásra bocsátott jelöltek, és már jól tudtuk, milyen következményekkel jár csupán egyetlen fekete lap. Mégis – kivétel nélkül az összesnél – csak-csak fellendült egy vagy netán több fekete karton is.
Kedves polgártársak! Közömbössé váltunk – átvettük a Hatalom Hangja arroganciáját, s kicsit ezáltal mi is a Hatalom Hangjai lettünk –, s úgy hoztunk döntést, mintha mi nem kerülhetnénk hasonló helyzetbe. S habár ez csak színház, ez csak játék, valahogy jól rátapintott arra is, hogy legtöbben az elvárások alapján hozzák meg a döntést:
A Nagy Hagymában nincs helye hazugoknak, tisztességtelen polgároknak, képesség nélküli polgároknak vagy olyanoknak, akiknek nincsenek rendben a személyi iratai.
Mindenki hazudott, legalább egy kicsit, méghozzá arról, ki is ő valójában. Ám azt sem értékeltük, ha valaki önmagát adta. Jó példa erre a színen többször is megjelenő influenszer (Hegyi Kincső) – véleményvezér – hölgy, akinek az a képessége, hogy különböző közösségimédia-platformokon élethez kapcsolódó kihívásokat – megeszik rágás nélkül egy fánkot, megiszik egy nagy üveg kólát egyszerre stb. – teljesít. Hegyi Kincső egyébként hátborzongatóan hitelesen formálta meg az influenszert a kialakult sztereotípiák mentén. De őt is elítéljük, sőt kinevetjük a magabiztossága és a munkája miatt, pedig egyikőnknek nincs joga eldönteni, hogy az influenszer élete értékes-e, hasznos tagja-e a társadalomnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!