A magyar Indiana Jones japán fametszetei

Egy sor nyelvet beszélő arisztokrata, diplomata, misszionárius papként és pápai küldöttként világutazó, műgyűjtő. Vay Péter gróf távol-keleti anyaga ma a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum egyik alapgyűjteménye, melynek főként japán fametszeteiből jövő februárig megtekinthető időszaki tárlat nyílt a múzeum Andrássy úti épületében Hold a felhők felett címmel.

Hold a felhők felett c. kiállítás Budapest 20230511 Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

Vay Péter kolostorokban is vásárolt régi szobrokat és képeket. Fotó: Bach Máté

Vay Péternek már a származása is – fogalmazzunk úgy – figyelemre méltó. Felmenői hivatalosan gróf Vay László (1823–1884), Máramaros vármegye főispánja, honvéd ezredes, József főherceg főudvarmestere, édesanyja pedig beniczei és micsinyei Beniczky Sarolta (1837–1913). A legújabb kutatások azonban arra a pikáns körülményre derítettek fényt, hogy Vay Péternek ők valószínűleg nem édes, csak örökbefogadó szülei. A tényleges édesapja ugyanis VII. Eduárd (1841–1910) angol király, aki egy Habsburg Rudolf és Vilmos herceg (később II. Vilmos német császár) társaságában folyó erdélyi vadászat alkalmával nemzette őt. A „bajba hozott” lány, vagyis az édesanyja személye továbbra sem ismert. Az anyakönyv szerint Vay Péter a Pest vármegyei Dabas akkor önálló településén, Gyónon látta meg a napvilágot. Az, hogy egész életében szabadon utazhatott a világban, minden ajtó megnyílt előtte, uralkodók készséggel fogadták és adtak mellé kíséretet, arra enged következtetni, hogy édesapja, noha nem vállalhatta őt, később sem feledkezett meg erdélyi „botlása” gyümölcséről.

Vay Péter az arisztokrata ifjak bohém életét élve először a családi hagyományt követve Budapesten szerzett jogi diplomát, majd európai egyetemi körúton vett részt Németországban, Svájcban, Angliában és Franciaországban, miközben a művészetek iránti szenvedélyének hódolva maga is festett. Elindult a diplomatapályán, majd elhívást érezve Rómában folytatta szemináriumi tanulmányait. 1898-ban Vaszary Kolos szentelte pappá Budán, XIII. Leó pápa apostoli protonotáriussá nevezte ki 1900-ban. Megbízásából tizenkétszer teljesített lelkipásztori szolgálatot Európából Amerikába tartó kivándorlóhajókon, felmérte a Vatikán számára az új hazába települők vallási szükségleteit.

Muzsikáló gésa. Fotó: Bach Máté

A Vatikán követeként három távol-keleti missziót vállalt. Első alkalommal 1902–1903-ban Oroszországon vonattal átutazva jutott el Kínába és Koreába, másodjára 1907-ben járt Japánban és ismét Koreában (ekkor vásárolta meg a Szépművészeti Múzeumnak szánt anyagot), harmadik alkalommal 1913–1914-ben Triesztből indult a hajóval India, Srí Lanka (akkor Ceylon), Malajzia, Szingapúr, Jáva, Borneó, Szumátra, Thaiföld (akkor Sziám), Vietnam, Hongkong és Sanghaj érintésével Japánba, ahol a Szépművészeti Múzeum japán gyűjteményének igazgatójaként művészettörténeti kutatásokat végzett. Japánból aztán ismét Koreába vezetett útja, majd Kínán, Mandzsúrián és Szibérián keresztül indult vissza Európa felé.
Utazásai során vezető államférfiak fogadták: tárgyalt II. Miklós orosz cárral, a kínai, a koreai és a japán császárral, később eszmecseréket folytatott Theodor Roosevelt amerikai elnökkel is.

A tradicionális japán fametszetek, festmények és szobrok mellett rejtélyes funkciójú használati tárgyakat is megismerhetünk a tárlaton. Fotó: Bach Máté

A kiállítás – mint megtudtuk a kurátortól – igyekszik teljes körképet mutatni a japán színezett fametszetek világáról. Ezek a sokszorosított nyomatsorozatok kereskedelmi céllal készültek, a sorozatok darabjai külön-külön is értelmezhető jeleneteket ábrázolnak. Az első teremben láthatunk olyan sorozatokat, amelyeken már a nyugatosodás jegyében az európai hatás is megfigyelhető. E leginkább európai vevőknek készített tájképek – köztük a híres Nagy hullám – alapvetően idegenek a hagyományos japán művészet témaválasztásától. Bármilyen meglepő, még reklámképek is készültek, melyek eszközei ismerősek: dekoratív hölgyekkel kínáltak tőkehalat meg hasonlókat. Bár az európai hatás érződik, a japán művészek Európaitól eltérő látásmódja, színhasználata, finom részletgazdagsága a klasszikus maradt, azóta sem váltak valóra azok a félelmek, amelyek a tradicionális japán művészet európaiban való feloldódását vizionálták. A Vay-gyűjteményben is bőségesen csodálhatjuk a hagyományos japán témaválasztásnak megfelelő színházi jeleneteket, színészportrékat, szumóbirkózókat, gésákat, kokesiket (fababákat), sőt a teljesség igényével sungákat, azaz hagyományos japán erotikus képeket is. Mindezt persze csak korhatárkarika nélkül, finoman jelezve, hogy egyébként a naturális ábrázolások, az erotikus fantáziák sem álltak távol a japán ízléstől – és sietve tesszük hozzá, hogy ezek a kiállításon bemutatott sungák nem Vay Péter atya, hanem a Hopp Ferenc-múzeum közelmúltbéli szerzeményei.

A kiállítás megtekinthető mától 2024. február 18-ig a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban (1062 Budapest, Andrássy út 103.).

Borítókép: A tradicionális japán művészet stílusában készült áruházi reklám a XX. század elejéről (Fotó: Bach Máté)