A közelmúltban tartott Natúr Sümeg rendezvényen volt szerencsém megismerkedni az ezoterikus kompánia tagjaival és boraival, a sümegi püspöki palota mélyén rejlő középkori pincékkel meg a várhegy oldalába telepített archaikus szőlőskerttel.
A rendezvényre az egész Kárpát-medencéből érkeztek borászok.
Találkoztam egy német házaspárral is, akik jó két évtizeddel ezelőtt szerettek bele a villányi tájba, borba és a nekik különösen otthonos környezetet kínáló sváb gazdákba. Azóta készítenek itt gondűzőt, az utóbbi időben natúrborokat.
Egly Márk, a Natúr Sümeg ötletgazdája, a program fő szervezője és a sümegi Egly pincészet tulajdonosa elmondta, hogy a natúrbor készítésének titka a természetesség. A gazdák nem használnak kemikáliákat, sokszor még gépeket sem, és ami a legfontosabb, nem kénezik a szőlőnedűt.
A kénezés leállítja a borban zajló folyamatokat, ami ugyan növeli az eltarthatóságot, segíti a minőségi sztenderd beállítását, ám ezzel el is veszi a bor természetességét
– magyarázza a gazda, akitől azt is megtudom: van a natúrborászatnak egy mindenre elszánt élcsapata. Ők a biodinamikus borkészítés hívei. Csakis természetes eszközöket és módszereket alkalmaznak, és olyan tényezőket is figyelembe vesznek, mint mondjuk a holdállások. Arra törekszenek, hogy a borban megjelenjen a termelés és a természet harmóniája, az ember és a szőlő eleven kapcsolata.
A felemelő elvek szükségszerűen együtt járnak azzal a kiszámíthatatlansággal, ami természet anyánk szeszélyeiből adódik. A gazda alkalmazkodik ugyan a körülmények apróbb-nagyobb változásaihoz, úgy dolgozik, hogy ellensúlyozza a nemkívánatos hatásokat, ellenben fölerősítse az előnyös jelenségek következményeit, ám erőszakos, azaz ipari jellegű beavatkozás híján az eredmény mindig kiszámíthatatlan lesz.
Vannak, akik azt állítják, hogy a natúrbor megbízhatatlan, hiszen sosem lehet előre tudni, milyen ízek kerülnek elő a hordóból, mások pedig azt mondják, éppen ez a változékonyság adja ezeknek az eljárásoknak a csodáját.
Az biztos, hogy nálunk is és a nagyvilágban is létezik az ínyenceknek egy olyan rétege, amely előszeretettel kísérletezik a kézműves borokkal. Ők azok, akik olyasvalamit gondolnak a világról, ami nem fér bele a szabványosított, futószalagon készített, előre csomagolt, ízfokozókkal dúsított, tartósított, konzervált, formatervezett egyenvilágba. És milyen jó, hogy vannak ilyen emberek!
Borítókép: Borfesztivál (Fotó: Veszprém Megyei Napló/Pesthy Márton)
