A nemzet aranyai: a győzelemhez a közösségben kell hinni

Kevés dokumentumfilm tárja fel brutális őszinteséggel a győzelem titkát. A nemzet aranyaiban viszont benne van. Azt sok dokumentumfilmben láthatjuk, hogy a győzelemhez kemény munkára, sok edzésre, kitartásra és persze tehetségre van szükség, de arról szinte soha nem esik szó, hogy a testi és lelki felkészülésen túl nem árt, ha a sportolók spirituá­lis segítséget is kérnek.

Forrás: Fórum Hungary

Zákonyi S. Tamás A nemzet aranyai című dokumentumfilmjében elképesztő alapossággal számolnak be az alkotók arról, hogy a magyar vízilabda-legendák hogyan verték szanaszét 1997 és 2008 között a világot. Egyetlen fontos pillanat sem marad ki az alkotásból, amely érthetővé teszi, miért mi, magyarok voltunk egy évtizeden át a világ legjobb csapata. A legfontosabb mérkőzések mind sorra kerülnek, és még arra is figyelnek az alkotók, hogy ne csak a gólokat mutassák, hanem azt is, hogyan építi föl a magyar vízilabda­csapat a legfontosabb támadásait. Mindezek tükrében tehát nem meglepő, ha azt mondjuk, régen láttunk ilyen izgalmas dokumentumfilmet. Arról már nem is beszélve, hogy temérdek megható és talán még annál is több felemelő pillanat látható a mozivásznon.

A nemzet aranyai Fotó: Fórum Hungary

A nemzet aranyai olyan sportlegendákat mutat be, akik méltók, hogy gyerekek és kamaszok példaképei legyenek

Bár a csapat testi és lelki felkészüléséről a mérkőzésekre kevés szó esett a filmben, viszont annál több a spirituá­lis ráhangolódásról. Elhangzik, hogy a győzelem istennőjétől nem kéregetni kell a nyertesek jutalmát képező kupát, hanem oda kell menni és el kell venni. 

Az is kiderül a filmből, hogy a spirituális felkészülés úgy zajlott, hogy a csapat leült egy körbe. A testi, lelki és spirituális felkészülés viszont akkor tud csak sikeres lenni, ha megszületik a valódi csapatmunka. Ha ugyanis nem kovácsolódnak egy olyan csapattá, amelynek egy emberként dobban a szíve, nem jutnak el a dobogóra.

Ha negatív kritikát is megfogalmazunk a filmmel kapcsolatban, akkor azt kell elmondani, hogy nagyon ­hiányzott, hogy alaposabban bemutassa a film a csapat tagjait. Jó lett volna, ha nemcsak némi felszínes narrációt hallunk róluk, hanem néhány percen át tartó bemutatkozásokat látunk. A vízilabda-legendáknak ugyanis nemcsak a civil foglalkozásuk érdekes, hanem az is, mit gondolnak, hogyan gondolkodnak a világról. Azt ugyanis látjuk, hogyan gondolkodnak a vízilabdáról, a versengésről és persze egymásról, azt is látjuk, hogy alaposan fel tudják idézni a legfontosabb mérkőzéseik legemlékezetesebb pillanatait még évekkel később is, ami nemcsak arról szól, hogy jó a memóriájuk, hanem arról is, hogy sokat gondolkodnak és beszélgetnek a mérkőzéseikről. Ám róluk keveset tudtunk meg a filmből.

Nagyon érdekes, hogy ez a mű arról is szól, hogy a győzelemhez hitre van szükség. Nagyon sok hitre. Hinni kell elsősorban a csapatban, abban, hogy képesek együtt megnyerni a mérkőzést, sőt abban kell hinniük, legalábbis a film szerint, hogy sehogyan másként nem tudják megnyerni a mérkőzést, csak úgy, ha összefognak. Pozitívuma a dokumentumfilmnek, hogy nemcsak a jó és felemelő pillanatokat mutatja be, hanem szó van azokról a napokról is, amikor nem megy. Szó van arról is, hogy sokszor konfliktusok is kialakulhatnak a játékosok között, és szó van arról is, hogyan kell tisztességesen kezelni minden konfliktust. 

Olyan sportlegendákat láthatunk tehát a mozivásznon, akik méltók arra, hogy gyerekek és kamaszok példaképei legyenek, akiknek erkölcsisége méltó arra, hogy követőkre találjon.

Legvégül, de nem utolsósorban olyan szép gólokat láthat az ember ebben a dokumentumfilmben, amelyért megéri elzarándokolni a mozi pénztárokig. Ezek a látványos gólok ugyanis annyira szépen mutatnak az óriási mozivásznon, hogy aki látja, soha nem szeretné a mobiltelefonján újranézni kicsiben. Az ember ugyanis nem gondolná, hogy vízilabda-mérkőzéseket szeretne a moziban látni egészen addig, míg nem találkozik minden idők legtehetségesebb magyar játékosaival A nemzet aranyai című filmben. És persze a legszebb gólokkal. A többi pedig – ahogy mondani szokták – már történelem.

Borítókép: jelenet a filmből (Fotó: Fórum Hungary)