Közelítés a színpadi adaptációhoz
A japán rendező nem Szophoklész Élektráját dolgozza fel, hanem Hugo von Hoffmannsthal azonos című, 1903-ban írt drámáját. Suzuki Tadashi színpadi világában az igazi főszerepet Elektra belső világa kapja: a gyász, a bizonytalanság, a bosszúvágy és a tehetetlenség. Azért szolgálhat kiváló alapanyagként Hoffmannsthal szövege, mert nincs ez másképp drámájában sem, ahol a felsorolt érzelmek nem egy józan elme kétségei – Elektrán és anyján, Klütaimnésztrán egyaránt eluralkodnak a mentális zavarok, a megszállottság. A szövegben megjelennek Sigmund Freud pszichoanalízissel kapcsolatos teóriái, amelyek alig néhány évvel a dráma kiadása előtt láttak napvilágot nagy hatást gyakorolva az egész európai értelmiségre. A történet viszont többé-kevésbé ugyanúgy zajlik, ahogyan már Szophoklész írásából ismerhetjük. Agamemnónt a trójai háborúból visszatérve megöli felesége, Klütaimnésztra és szeretője, Aigiszthosz. Elektra nem bír gyászától szabadulni és vágyik arra, hogy megbosszulja apját, ám ezt a tettet testvérének, Oresztésznek kell végrehajtania, akiről úgy tudják, meghalt. Oresztész viszont él: visszatér családjához és bosszút áll apjáért.
A színpadkép és ami mögötte van
Suzuki Tadashi rendezésében üres, fekete színpadot látunk, amelyben eleinte öt fehérbe öltözött nőt látunk a színpad jobb oldalán, és öt feketébe öltözött férfit a színpad bal oldalán. Ez utóbbiak mind tolószékben ülnek, csakúgy, mint a tőlük balra elhelyezkedő két nő – egyik tolószékben. A fehér ruhás nők ápolók, akik később a férfiak játékához kapcsolódnak. Nem palotát láthatunk, hanem kórházat, vagy még inkább elmeosztályt, ahol minden szereplő betegként jelenik meg. A színpad közepén van az egyetlen járás, ahol a játszók a színpadra tudnak lépni, s ettől enyhén jobbra dobok, egy hatalmas gong és egyéb ütőshangszerek helyezkednek el. Az előadás gerincét ugyanis a színészi játékkal összhangban működő ütőshangszerek és a hangok által a színészekben és a befogadókban gerjesztett érzelmek adják. A dobok mögött Takada Midorit láthatjuk, aki egyszersmind az előadás zeneszerzője is.
A kerekesszékes alakok (Ueta Daisuke, Yuichiro Hirano, Iizuka Yuki, Koda Kentaro, Yamada Kento) – mint az előadás folyamán kiderül – a kórust alkotják. Kisebb részben narrálják az eseményeket, főként pedig a főszereplők gondolatainak adnak hangot. Csakúgy, mint az örvénylő gondolatok vagy körbe-körbe száguldanak a színpadon, együtt kántálva a szöveget, vagy éppen mozdulatlanul, egy témába ragadva szólalnak meg egyenként, így kísérve a főszólamot. Nagyon nagy a kontraszt a mozgás és a mozdulatlanság között. Ahogyan azt A trójai nők esetében is tapasztalhattuk, Suzuki Tadashit nagyban inspirálja a a hagyományos japán színjátszás, ahol nem feltétlenül kíséri akció a színészi megszólalásokat.
A trójai nőknél, ahol a mozdulatok minimalizmusa párosult a drámai cselekmény hiányával is, ez a megközelítés talán nehezebben befogadható az olyan nézők számára, akik a másodpercenkénti ezer audiovizuális ingeren szocializálódtak. Ám egyrészt a darabválasztás miatt is – sok szereplő feltűnik, akik egymással is beszélnek, monológot is mondanak, s valamilyen akciót is végrehajtanak – másrészt a dinamikusabb színrevitel miatt is az lehet a konklúziónk, hogy az Elektra világa könnyebben megközelíthető. Itt is sok a kiállás, a pózba merevedett szónoklás, ám az ütős hangszerek mégis képesek vezetni az érzelmeket. A férfiak karának mozgása, térbeli helyváltoztatása és megszólalása pedig jól tagolja Elektra és anyja, Klütaimnésztra tirádáit.
A színészi játék
Kiemelkedő mind a Klütaimnésztrát alakító Naito Chieko, mind a címszereplőt megtestesítő Sato-Johnson Aki játéka, akit már A trójai nők Andromakhéjaként is láthattunk. Naito Chieko inkább a mimikájával képes megragadni a tekinteteket. Testét óriási köpeny borítja, tolószékében felállva pedig még jobban ki lehet venni vonásait. A feje felett lebegő bosszú ígérete lassan kergeti őrületbe. Az Elektra szerepében látható Sato-Johnson Aki egész testét használja játéka során. Rá is jellemzőek a kimerevített pózok, ám gyakrabban és sokkal intenzívebben mozog a többi névvel rendelkező szereplőhöz képest. Rendkívüli fizikai teljesítménye nyitja Elektra bemutatkozását, aminek egy kifejtett, hosszabb verziója adja az előadás zárlatát. A rögeszmésség izomgörcsökön keresztül lesz úrrá testén: térden ülés közben felsőteste hátrahajlik, miközben állatias kiáltásokban tör ki. Vágya teljesül, anyján és annak szeretőjén bosszút áll fivére, Oresztész, ám a sokáig érlelt bosszúvágy már visszafordíthatatlanul nyomot hagy elméjén. Megkésett bosszú ez, amely nem képes helyreállítani a lélek elveszett békéjét.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Cikázó gondolatokként száguldottak a kórus tagjai Elektra alakja körül (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)
