Kilenc kutatást mutattak be a színház-szociológia szimpóziumon

Hat ország kutatói, egyetemi tanárai számoltak be tanulmányaik eredményéről az április 29-én tartott színház-szociológiai szimpóziumon, a Nemzeti Színház Kaszás Attila-termében.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt #eorifoto

A szimpózium programja

Az eseményt Sepsi Enikő, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) tanára, a Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézet vezetője és Szabó Attila, a KRE adjunktusa, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatóhelyettese nyitotta meg. Az előadások angol nyelven zajlottak, magyarra pedig szinkrontolmács fordított mindent. Egy-egy beszámolói blokk végén, illetve az összes előadás után a nézők kérdéseket tehettek fel.

Az esemény másik moderátora Sepsi Enikő, a KRE egyetemi tanára, intézetvezetője szintén bemutatta kutatását. Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Hans van Maanen (Hollandia, Univeristy of Groningen) azt vizsgálta, hogyan illeszthető a színház az azt körülvevő rendszerekbe. Az elméletet összetett halmazábra szemléltette, amely kérdésekre buzdította a jelenlévőket. Joshua Edelman (Egyesült Királyság, Manchester Metropolitan University) a színháza autonómiáját vizsgálta, valamint azt, hogy ez milyen hatással van az adott intézmény társadalommal való kapcsolatára. Konklúziójában kifejtette, hogy a túlzott autonómia nemcsak az artisztikus törekvésekben, hanem a színház üzleti érdekeltségeiben is megjelenhet. Christopher Balme (LMU München, Németország) beszámolója témáját a Covid utáni lehetőségek és változások adták. Kérdőíves kutatásában a német ajkú színházakban – Németország, Svájc, Ausztria – és az Egyesült Királyság intézményeiben gyűjtött adatokat arra vonatkozóan, ki hogyan változtatott stratégiáin a pandémia és a lezárások alatt, valamint hogyan reagáltak az intézmények az újranyitásra. A kutatás szerint az eltérő földrajzi és nyelvi környezet színházai szinte azonosan nagy mértékben fordultak a streaming felé, mutattak be korábban készített előadás-felvételeket, készítettek artisztikus rövidebb videókat, és játszottak kültéren, míg kisebb százalékban készítettek podcastot vagy telefonos videókat. Hiába látták úgy a megkérdezett művészek, intézmények, hogy ebben az időszakban egyfajta művészi fejlesztés történt, az újranyitás után mégis az tapasztalható, hogy ezek az újítások nem épültek be a színház mindennapjaiba. Sőt a legtöbb helyen a repertoárt és játékrendet meglehetősen konzervatív módon állították össze, remélve a nagy elérhető nézőszámban – derül ki Christopher Balme beszámolójából.

Hat ország kutatói vettek részt a szimpóziumon. Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A nemzetközi példák és kutatások után a nézők a 2009–2012 között Debrecenben végzett STEP kutatás részleteivel ismerkedhettek meg Balkányi Magdolna (Debreceni Egyetem) és Szabó Attila által. A kutatók Hans van Maanen kategóriái alapján értékelték az az óriási anyagot, amelyhez hasonló még nem történt Magyarországon, főképp nem nemzetközi projekt keretében. Sepsi Enikő és Gódor Lilla (KRE) kutatása pedig a Nemzeti Színházban bemutatott Rómeó és Júlia (r. Vidnyánszky Attila) nézői reakcióit, színházi befogadásélményét vizsgálta a fiatal, 16–25 éves nézők körében. Mindezeket összevetették a színház marketingstratégiájával, amely során kifejezetten a fiatalabb generációkat igyekeznek megcélozni egy-egy előadással.

Az eseményt rövid közös beszélgetés zárta. A workshop anyagai az Uránia folyóiratban fognak megjelenni magyarul és angolul.

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!

Borítókép: Hat ország kutatói szólaltak fel az eseményen (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)