Azt mondják, a nagy villányi boroknak idő kell a pincében és a pohárban is. Ezt a bölcsességet a Villány-Siklósi Borút Egyesület programjai is igyekeznek az érdeklődők elé tárni. A Tavaszi borpiknik ennek megfelelően kiadós Redy kóstolgatással kezdődik, ahol közel hetven résztvevő olívaolajos kenyér kíséretében ismerkedhet meg a borvidék legújabb házasításával. A kilenc pincészetben készülő fiatalos Redy portuguieser alapú bor, amelyben a készítők döntése alapján blauburger, zweigelt, kékfrankos, kadarka és más Villányban honos fajták jelenhetnek meg, ám – ahogy Kovács Gábor, a Gere Attila Pincészet sommelier-ja fogalmazott – legalább 61 százalékban kell portuguiesert tartalmaznia.
A megfelelő alapozás után a csapat egyik része Gere Attila és a Blum Pincészetet, a másik fele a Mokos és Günzer Tamás borait ismerheti meg közelebbről, a nap zárásaként pedig mindkét csapat a Vylyan Szőlőbirtok termékeiből kóstolhat. A pinceséták jó hangulatban, többszörös újratöltés, sajt és szendvicscsipegetés közepedte telnek, ám a legnagyobb sikere nem a testes villányi vörösöknek, hanem a belőlük kevert fröccsöknek, a néhány bemutatott rosénak, illetve Geréék fehér és roséváltozatban is elérhető gyöngyöző borának van.
A hasonló rendezvények nem kifejezetten szakértőknek szólnak, bár előfordul ilyen vendég is. Borkedvelők látogatnak újra és újra el. A Tavaszi borpiknik ötletét az adta, hogy a Vince-napi bortúra után csak a május elejei Borzsongás adott lehetőséget egy bortúrára, pedig izgalmas bemutatni a Villány környékének tavaszi-nyári látképét is
– mondja el Kovács Boglárka, a Villány-Siklósi Borút elnöke.
Ráadásul a hagyományteremtő jelleggel megrendezett esemény elsősorban a hazai közönséget szeretné kiszolgálni, vettek részt rajta román turisták és szlovén borkészítők is, akik kifejezetten a magyar borokról, elsősorban a Villányi Francról szerettek volna többet megtudni. A jövőben például a horvát kapcsolatok ápolásával még több külföldi érkezhet a pincesétákra.
Villányi bortörténelem
A külföldiek növekvő érdeklődése aligha csoda a villányi borok egyre gyakoribb komoly nemzetközi elismerése nyomán.
A Jammertal Borbirtok például két éve a Concours Mondial de Bruxelles-en, a világ egyik legelismertebb borversenyén hozta haza a világ legjobb vörösborának járó elismerést 2015-ös Cassiopeia Merlot-jával.
Korábban gyakran lehetett hallani, hogy a világ legjobbjai közé választott magyar borokat már a bécsi éttermekben is hiába keresni. A Covid azonban sok tekintetben változtatott a borágazaton is. Egyrészt a hazai terjesztői hálózat kevésbé sarcolja meg a borászokat, másrészt a nemzetközi, elsősorban a távol-keleti piac is elkezdte keresni a magyar márkákat.
Villánynak ez különösen jó hír. A szubmediterrán – az éghajlatváltozás miatt egyre inkább mediterrán éghajlat –, a mészkőre rakódott agyagos, barna erdőtalajjal keveredő lösz jó víztartó talaj a szőlő számára, ami igazi csúcsborok készítéséhez ad alapot. Nem véletlen, hogy a híres Villányi franc a borvidék kiemelt fajtája, hiszen Cabernet franc-ból hasonló tiszta bor csak hazájában, a Loire mentén készül még.
Nem ez az egyetlen híres szőlőfajta a környéken. A területen már a kelták is termesztettek szőlőt, de az első régészeti leletek a római korból származnak. A Szársomlyó oldalában feltárt római oltárkő felirata ötven hektár szőlő telepítéséről tanúskodik. A honfoglaló magyarok folytatták a szőlőművelést, ám a tatár, majd a török dúlás után a villányi hagyomány változott. A betelepített szláv, rác népesség a kadarkát és a héjon erjesztéses vörösborkészítés technikáját hozta magával, a XVIII. századi német betelepítés pedig Villány másik mai alapborát, a portugiesert vagy kékopotót. A német nemzetiség szigorú munkamorált és precizitást honosított meg, minek következtében a villányi borok a XIX. században Amerikáig és Brazíliáig is eljutottak.
A kommunista államosítás a villányi minőségen is meglátszott, ám a rendszerváltás után régi és új borszerető családok úttörő szerepet játszottak a hazai borkultúra alakításában. Tiffán, Gere, Polgár és Bock pincészetek sorra lettek Az év bortermelői a kilencvenes években. Igaz, akkor a terület divatos borai a magas alkoholtartalmú tanninbombák voltak. Mára viszont a borvidék arculatát sokkal inkább az elegáns borok világa jellemzi, ilyen a Villányi franc vagy a terület kifinomult roséi és fehérborai.
Cabernet franc és Egri bikavér
A magyarországi borkultúra évek óta az idegenforgalom húzóágazata. Az energiaválság és a megnövekedett árak miatt azonban az idén kiemelt bevételre számítanak a turisztikai szakemberek.
Egyes vélemények szerint a pandémiával kezdődő átalakuló utazási célpontok a borturizmusban is elhozhatják a változást, így a magyarok széles köre megjegyezheti, hogy a hazai borkultúra nem kizárólag a Tokaji borokból és az Egri bikavérből áll, hanem huszonkét borvidék és hét borászati régió várja az érdeklődőket – egész nyáron színes programokkal.
Borítókép: Illusztráció (Jill Wellington/Pexels)
