Villánynak ez különösen jó hír. A szubmediterrán – az éghajlatváltozás miatt egyre inkább mediterrán éghajlat –, a mészkőre rakódott agyagos, barna erdőtalajjal keveredő lösz jó víztartó talaj a szőlő számára, ami igazi csúcsborok készítéséhez ad alapot. Nem véletlen, hogy a híres Villányi franc a borvidék kiemelt fajtája, hiszen Cabernet franc-ból hasonló tiszta bor csak hazájában, a Loire mentén készül még.
Nem ez az egyetlen híres szőlőfajta a környéken. A területen már a kelták is termesztettek szőlőt, de az első régészeti leletek a római korból származnak. A Szársomlyó oldalában feltárt római oltárkő felirata ötven hektár szőlő telepítéséről tanúskodik. A honfoglaló magyarok folytatták a szőlőművelést, ám a tatár, majd a török dúlás után a villányi hagyomány változott. A betelepített szláv, rác népesség a kadarkát és a héjon erjesztéses vörösborkészítés technikáját hozta magával, a XVIII. századi német betelepítés pedig Villány másik mai alapborát, a portugiesert vagy kékopotót. A német nemzetiség szigorú munkamorált és precizitást honosított meg, minek következtében a villányi borok a XIX. században Amerikáig és Brazíliáig is eljutottak.
A kommunista államosítás a villányi minőségen is meglátszott, ám a rendszerváltás után régi és új borszerető családok úttörő szerepet játszottak a hazai borkultúra alakításában. Tiffán, Gere, Polgár és Bock pincészetek sorra lettek Az év bortermelői a kilencvenes években. Igaz, akkor a terület divatos borai a magas alkoholtartalmú tanninbombák voltak. Mára viszont a borvidék arculatát sokkal inkább az elegáns borok világa jellemzi, ilyen a Villányi franc vagy a terület kifinomult roséi és fehérborai.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!