Rost Andrea szerint nem szabad, hogy az operához való hozzáférés csupán a budapestiek privilégiuma legyen, Miklósa Erika szerint pedig egyenesen elsorvadt a vidéki operajátszás, mindezekkel kapcsolatban Ókovács Szilveszter azt válaszolta, hogy az államháztartás nem ismeri a gyakorlatot, hogy egy intézmény, jelesül az Opera saját forrásából másnak átadjon, ez ugyanis tilos. Így sem felborítani, sem kiegyensúlyozni nem tudják a vidék opera- és balettjátszását, ám ha a Nemzeti Kulturális Tanács pénzeszközt is rendel majd az elkészült, elfogadandó ágazati stratégiák mellé, azonnal indulhat a fejlesztés.
Hozzátette: mindig propagálja, hogy vegyenek kölcsön produkciókat, amelyeket az adott évben nem játszanak, és ha épp nem milliárdos rezsi-pluszteherrel küzdenek, újra megrendezik a vidékiek seregszemléjeként kitalált Primavera fesztivált, de fontos leszögezni, hogy van friss, vitális, innovatív miniszterük, tehát nem tárcavezető kerestetik itt, hanem pesti operaigazgató.
Érte kritika még az Opera nemzetközi beágyazottságát is. A Mandiner azon kérdésére, hogy sikerült-e a második vonalba felzárkózniuk, ami a terv és elvárás volt, az intézményvezető elmondta:
A világ második vonalában nem vagyunk ott, de az európai másodikban igen. Három kontinens 29 országában jártunk, cikkek százait írták rólunk, kétszáz vendégsztárt fogadtunk. Van az a fanyalgó, akinek bármilyen imponáló teljesítmény is »csak adat«, és van az a távcső, amelyet fordítva illesztenek a szemhez.
Az elmúlt 12 év mérlegét megvonva Ókovács Szilveszter kifejtette, a Magyar Állami Operaház egész biztosan a legsikeresebb hazai társulatok egyike, kívül-belül igen aktív, elaggott repertoárját megújította, fiatal művészek sorát léptette sorompóba, és annyit fejlesztett, mint soha semelyik dekád sem az elmúlt 140 évben.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!