
Mindezt azonban már-már giccses monumentalizmussal érik el, női vokállal és vonósokkal is fokozva a hatást, a dalszövegeik pedig meglehetősen egyszerűek és
nem ódzkodnak a nagy szavak használatától: a számaik nagy része arról szól, hogy tartsunk ki, küzdjünk, ne adjuk fel és legendává válunk, azaz kissé Szabó Pétert vagy más motivációs tréner beszédét idézik, de éppen ezért például edzéshez aligha találni tökéletesebb háttérzenét.
Mint John Cooper frontember az interjúnkban is elmondta, nagyon fontos számára a vallás, az amerikai koncertjeik így egyfajta szertartásra is emlékeztetnek: találhatunk olyan videót az interneten, ahol az énekes két szám között mélyebben is beszél a hitéről, elmondja például, hogy hazugság, amikor a média azt sugallja, hogy a keresztény vallás elhagyásával szabadulhatunk fel, mert éppen ellenkezőleg, ha befogadjuk a Biblia üzenetét, akkor vállunk igazán szabaddá, a közönség pedig mindeközben műanyag, világítós kereszteket emel a magasban. Ez a vallási fundamentalizmus ideát kevésbé jellemző, mint a tengerentúlon, legalábbis a fiatalok, különösen a metalkoncertekre járók körében, így az európai turnéi során vissza is fogja ezeket a gondolatokat, de
a Hero című daluk előtt azért megjegyezte, számára Jézus Krisztus a legnagyobb szuperhős.
Az énekes lelkesedése hitvallástól függetlenül átragad a közönségre, egyébként is egy ritka ügyes frontemberről van szó, aki uralja a színpadot és olyan vehemenciával vezényel le egy csaknem másfél órás koncertet, hogy meg sem fordul a fejünkben, hamarosan már az ötvenedik életévét tölti be.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!