A táncosok harmonikusan, könnyeden mozogtak mind az egyéni, mind a páros és a karjelenetek során. A klasszikus balett elemeit a kortárs kifejezésmóddal gördülékenyen, erővel és eleganciával egyesítő táncművészek között érezni lehetett a szerepeikkel való mély azonosulást.
Kiemelendő a két főszereplő, Maria Matarranz de las Heras (Júlia) és Michele Pastorini (Rómeó) közötti rendkívüli összhang, a szépen, mégis intenzíven megélt érzelmeket a gyermeki játékossággal vegyítve mutatták be és töltötték meg élettel karaktereiket.
A dráma fájdalmát éppen az ábrázolásmód segített még életszerűbbé, közelibbé tenni, fokozva a szereplők sorsa iránti együttérzést. A látottak érzelmi hullámvasútjának megélését tovább erősítette Szergej Prokofjev szenvedélytől és lírától átitatott zenéje. A balett zárójelenete során Maria Matarranz de las Heras és Michele Pastorini gesztusaikkal és mozdulataikkal olyan erős érzelmeket tudtak megjeleníteni, amelyeket szavak segítségével sem lehetett volna kifejezni.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Hajnal-Tutek Fanni)
