A sört vegán löttyre cserélték, de nem fog az idő a korosodó punkokon

Egy kisebb pop-punk fesztivál kerekedett tegnap este a Budapest Parkban. Az októberi arénás fellépése után nem várakoztatta sokat a magyar rajongókat a kanadai Simple Plan, máris viszontláthattuk a műfaj egyik legnépszerűbb előadóját, ráadásul nem akármilyen társasággal tértek vissza.

Fotó: Bach Máté

Bár a kétezres évek elején a nu metal bandák mellett a pop-punk együttesek uralták a zenei csatornákat és produkáltak elképesztő lemezeladásokat, Európa ezen szegletét jó tízéves késéssel fedezték fel; egy-egy Good Charlotte- vagy Green Day-koncertet leszámítva ezzel a műfajjal nem is találkozhattunk itthon a 2010-es évek elejéig. Azóta azonban alaposan bepótolták a kimaradt kezdeti éveket, a Simple Plan például tegnap este ötödik alkalommal koncertezett Magyarországon, alig fél évvel a legutóbbi sportarénás fellépés után, amikor is a Sum 41 társaságában turnéztak.

Simple Plan Fotó: Bach Máté

Ezúttal sem egyedül érkeztek, hanem három másik hasonló bandával, egy kisebb fesztivált alkotva. Az első fellépő, Charlotte Sands már fél hatkor belevágott a koncertjébe, valószínűleg azonban ekkor még sokan a délutáni dugókban rostokoltak, legalábbis alig pár tucatnyian lézengtek csak a Budapest Parkban. A fiatal amerikai dalszerző-énekesnő lelkesedésén azonban ez cseppet sem érződött, valószínűleg a világ más pontjain sem szokott hozzá sokkal nagyobb közönséghez, még igencsak a pályája elején áll.

És egy rendkívül aranyos jelenség, azáltal legalábbis, hogy I love Budapest pólóban állt színpadra, valószínűleg el is vitte a magyar közönség lekenyerezési versenyének fődíját.

A dalait jól érzékelhetően a korai Paramore-lemezek inspirálták, a pop-punkon belül is a műfaj legpopulárisabb irányzatába tartoznak, a Dress című slágere még a magyar kereskedelmi rádiókban is simán elférne egy Lady Gaga- és egy Miley Cyrus-dal között. Az alig huszonöt perces előadása lendületes volt, és túlzás lenne azt állítani, hogy hiányérzetet okozott volna: vérprofi előadó, de még nem találta meg azt a saját egyedi hangját, amely kiemelhetné a kismillió hasonló énekesnő közül.

Charlotte Sands Fotó: Bach Máté

Az utána következő Set It Off már jóval nagyobb névnek számít; annak ellenére, hogy 2008-ban, azaz éppen akkortájt alakultak, amikor a pop-punk már nagyjából kiment a divatból, sikerült egészen komoly rajongótábort kialakítaniuk. Egy tipikus amerikai együttesről van szó, amely kényelmesen megél a tengerentúli piacon, viszonylag ritkán repülik át az óceánt, Európa ezen részén, így Magyarországon sem jártak korábban. Mindez a jövőben talán változni fog, legalábbis jóval nagyobb érdeklődést vonzottak, mint Charlotte Sands. A Set It Off azon előadók közé tartozik, amelyek mellett könnyű elmenni lemezről hallgatva, élőben azonban lehetetlen levenni róla a szemünket. Amellett, hogy

 Cody Carson rendkívül energikus frontember, a hangja is különleges, simán kiénekel a torkán egymagában egy komplett gospelkórust.

A dalaik túldíszítettek, mondhatni giccsesek és hatásvadászok, ámde hatásosak is, valószínűleg egyetlen lépésre, pontosabban egy nagy slágerre vannak attól, hogy a műfaj élvonalába kerüljenek.

Set It Off Fotó: Bach Máté

Velük ellentétben a szintén amerikai Zebrahead már számos alkalommal járt nálunk, legutóbb épp februárban, az A38-on adtak önálló koncertet. Hangzásvilág tekintetében ők eggyel régibb stílust képviselnek a punkon belül, míg a többi tegnap fellépő számára a fő inspirációt leginkább a Blink-182 jelenthette, ők inkább az Offspring vagy a Pennywise kicsit karcosabb stílusát idézik. Csak jóval vidámabbak, állandó koncertelem náluk, hogy italozásra buzdítják a közönséget, ők sem vetik meg az alkoholt, a színpadon minden esetben berendeznek maguknak egy minibárt. Szemben az A38-as fellépéssel, most jóval kevesebb idejük volt, így a számok közti állandó jópofáskodást is visszafogták, helyette irgalmatlan tempóban rohantak végig a slágereiken. 
Arra maradt azért idő, hogy 

a koncert egy pontján felköszöntsék az egyik háttérmunkásukat a születésnapja alkalmából, aki ezt követően gumicsónakot hajított a közönségbe, majd ráugrott és végigringatózott a tömegen.

Vagy hatalmas a stábjuk, vagy már-már lehetetlen matematikai véletlenről van szó, vagy füllentettek, mivel a februári budapesti fellépésükön is lezajlott ez a jelenet és akkor is pont születésnapot ünnepeltek.

Zebrahead Fotó: Bach Máté

Mire a Simple Plan belekezdett a koncertjébe, az eső is rázendített, ez azonban a nagyjából kétharmadáig megtelt Budapest Park közönségét nem izgatta. A kanadai banda nem az az együttes, amely fokról fokra haladt a ranglétrán, egyből a legelső, 2002-es No Pads, No Helmets...Just Balls című lemezükkel a műfaj egyik legnépszerűbb előadójává váltak, mindezt saját bevallásuk szerint is az MTV hátszelének köszönhetik, a zenei csatorna nagy rotációban játszotta a dalaikat. Az elmúlt húsz év alatt nem sokat öregedtek, ez a koncert előtti interjúnkból – amelyet hamarosan közlünk is – kiderült; az énekes egyáltalán nem iszik a turnék során, és 

amikor rákérdeztem, hogyan tartja fitten magát, rámutatott egy pohár vegán löttyre, ami leginkább arra a nem túl bizalomgerjesztő folyadékra emlékeztetett, amellyel Yoda kínálja meg Luke Skywalkert a  Dagobah-bolygón A birodalom visszavágban.

Emellett egyébként rendszeresen jógázik is, azaz az egészséges ember mintaképe, ez a színpadi teljesítményén is érződik; a másfél órán keresztül egy lélegzetvételnyi pihenőt sem tartott. A rajongók számára valószínűleg ez volt a tökéletes Simple Plan-koncert: elhangzott csaknem az összes sláger, voltak régi és új dalok és ritkaságok is: a Lucky One című számukat a setlist.fm nevű oldal tanúsága szerint eddig összesen kilenc alkalommal játszották csak el élőben és a tegnapi forgatókönyvben sem szerepelt, a hangos közönség azonban nem akarta elengedni őket. 

Simple Plan Fotó: Bach Máté

Ha valaki látta már a bandát korábban, azoknak túl sok újdonságot nem tartogattak, ezúttal is strandröplabdákat dobáltak a közönségbe a Summer Paradise alatt, előkerültek egy-egy refrén erejéig az ezredforduló környéke olyan meghatározó dalainak a feldolgozásai, mint a  The Killerstől a Mr Brightside, Avril Lavigne-tól a Sk8er Boi, a Smash Mouth-tól az All Star, és elhangozott a pop-punk történelmének legirritálóbb dala, a What's New, Scooby-Doo? is.

Jól látszik, hogy egy rengeteget turnézó, ezáltal elképesztően rutinos előadóról van szó, amely pontosan érzi a közönség erogén zónáját: amikor 2010-ben először láttam a bandát a bolognai I-Day fesztiválon – ahol egyébként a Sum 41, az All Time Low és a Blink 182 társaságában léptek fel –, szó szerint földrengést okozott, amikor belekezdtek a Your Love Is a Lie című slágerükbe, mintegy negyvenezer ember egyszerre kezdett ugyanis ugrálni, és bár a magyar rajongók szelídebbek, mint az olaszok, ezúttal sem volt életbiztosítás bemenni a tömeg közepébe.

Simple Plan Fotó: Bach Máté

Így nyilvánvalóan nem utoljára láthattuk őket, Magyarországon most éli igazán virágkorát a pop-punk, valószínűleg azért, mert amellett, hogy sok fiatal fedezi fel magának a műfajt, fizetőképes harmincassá vált az a generáció is, amelynek a gimis éveinek aláfestő zenéjét ezek a bandák nyújtották. Azt legalábbis korábban nem sokan gondolták, hogy az itthoni piac három egymást követő napon három nagyobb koncertet is képes eltartani, hétfőn ugyanis az amerikai Anti-Flag és a Less Than Jake lépett fel a Dürer Kertben, ma pedig a tegnapi Simple Plan után Kanada második legnagyobb pop-punk együttese, a Billy Talent koncertezik a Budapest Parkban.

Borítókép: Simple Plan (Fotó: Bach Máté)