A különféle ajándéktárgyak egy szűk szobában, más és más polcokon várják jövőjüket. Egymás mellett tornyosulnak a Theodórosz Terzopuloszról, a színházi olimpia nemzetközi bizottságának alapító elnökéről, a Tadashi Suzuki rendezőről, színház- és fesztiválalapítóról és az Eugenio Barbáról, az Odin Színház és a Nemzetközi Színházi Antropológiai Iskola alapítójáról szóló kötetek. De megtalálni egy gazdagon illusztrált, angol nyelvű könyvet, amely Magyarország kultúrtörténetéről mesél vagy a Szcenárium szakfolyóirat színházi olimpiára összeállított lapszámát. Az ajtó mellett pedig a kész zsákok, maguk az ajándékcsomagok sorakoznak, amolyan zsákbamacskaként, ami – bevallom – felcsigázta a kíváncsiságomat, már hogy mit rejtenek. Karabineres MITEM-matricás kulacsot, kitűzőt, jegyzettömböt, feliratos pólót és egy Fidelio magazint – természetesen tematikust.
Ez lenne a búcsúajándék. A vendégek kezét érkezésüktől nem engedik el. Hoszteszek sietnek eléjük, majd kalauzolják őket szállásukra, valamely partnerszállodába. A gördülékeny színpadi munkát, a díszletépítést, berendezést, bevilágítást, hangosítást műszaki tolmácsok segítik. Ők zömmel diákok, akik nézőtéri felügyelőként, ruhatárosként dolgoznak a „hétköznapokon”, s akik tökéletes angolsággal, németséggel, olaszsággal fordítanak a magyar és a nemzetközi „műszak” közt.
Bár az angol lett világnyelvvé, ám rendezőasszisztensként megéltem, hogy egy amerikai direktort segítve, bizony a szakszavak szintjén komoly körülírásra kényszerültünk, mert nálunk a film és a színház tolvajnyelve német eredetű. Volt. De azért a körülírás megmaradt.
Kováts Karolina érdekes tapasztalatként említette, hogy minél keletebbről érkeznek, annál nagyobbak, annál jobban szervezettebbek a társulatok, amelyek jórészt államilag dotált kőszínházi együttesek. A távol-keleti színházak pedig másodpercre pontosan betartják az előzetes terveket. Esetükben a technikai személyzet komoly létszámmal képviselteti magát, tudniillik hihetetlen aprólékossággal állítják be a fényeket, a zenéket. Hogy a szoftverek, hardverek kompatibilis módon működjenek a Nemzeti Színházéval, azt egyesztendős egyeztetési folyamat biztosítja. Ugyanakkor akadnak, akik saját vezérlőpultokkal érkeznek, s előfordul, hogy a helyszínen készül az előadás, mint az Eugenio Barba ISTA műhelyének Anasztászisz (Feltámadás) című produkciója.
