Arisztokratából német-római császár
Most akkor ő nem is a francia király? Már az előadás legelső jelenete eloszlatott egy fontos tényt, ami még a színen is félreértéshez vezethetett volna. Ez a Henrik, nem az a Henrik. Kezdjük az elején. Egy színjáték szünetébe csöppent a nézőközönség, amelyben az újdonsült „társulati tagnak” igyekeznek elmagyarázni a játékszabályokat. Az első és legfontosabb: a német-római császár, IV. Henrik kastélyában vagyunk, akiket a színen látunk, szerepet játszanak. No, nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Színház a színházban. IV. Henrik uradalmának alkalmazottai ugyanis valójában átlagemberek, akik a jól felépített kastélykörnyezetben lesik királyuk minden kívánságát.
Az előadás története valójában húsz évvel a színen látottak előtt kezdődött.
A színészi vénával megáldott arisztokrata fiú egy jelmezes felvonuláson IV. Henriknek öltözött, s lovával balesetet szenvedett. Másnap, amikor újra feleszmélt, szentül hitte, hogy ő bizony nem más, mint a német-római császár, aki egész életében viszályban állt a pápával, s akinek nevéhez köthető a legendássá vált Canossa-járás.
Az arisztokrata fiú barátai úgy döntöttek, ahelyett hogy rögvest gyógyítási lehetőségek után kutatnának, inkább maguk is beleállnak az őrületbe, s eljátsszák, hogy Henrik tényleg az, akinek gondolja magát, s a játék kedvéért ők maguk is magukra vették egy-egy történelmi figura sajátosságait. E pillanatba kapcsolódtak be a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásának nézői.
Néhány pillanattal később a gróf és felesége jelenik meg a színen egy orvossal karöltve. Érkezésük célja – a baleset után két évtizeddel –, hogy gyógyírt találjanak „IV. Henrik” problémájára.
A háttérben meghúzódó érzelmi kavalkád
Az előadás előrehaladásával egy ponton felmerül a kérdés: vajon a IV. Henrikké vált arisztokrata tényleg megőrült? Vagy lehet, hogy csak szerepet játszik? Amint arra fény derül, a szerepjáték hátterében bizony érzelmek állnak. Az ominózus jelmezes felvonuláson, ahol a lovas baleset történt, a szívének oly kedves Matilde volt a partnere, aki a baleset utáni években feleségül ment a grófhoz. IV. Henrik ezt az érzelmi arcon csapást nem tudta kezelni és elfogadni. Ahogy teltek az évek, a felépített élet egyre valóságosabbnak tűnt, s már könnyebbnek tűnt tovább játszani, mint szembenézni a valósággal.
De vajon hol ér véget a téboly, és hol kezdődik a valóság?
Atipikus karakterek a királyi rezidencián
A térszerkezetet illetően szükséges megjegyezni, az előadás díszlete egy, a székesfehérvári Vörösmarty Színház nagyszínpadánál kisebb méretű pódiumra készült, aminek eredménye, hogy a nézőtér egyes részeiről kevésbé volt látható a teljes szín. Fontos hozzátenni, hogy a teátrum munkatársai ezt a problémát a lehetőségekhez mérten igyekeztek megoldani, és a kritikus helyekről átültették az érintett nézőket egy teljesebb színházi élményt kínáló helyre.
Ami a teret illeti, a császári rezidencia trónterme tárul a nézők elé. Arany oroszlánok és pegazusok által őrzött vörös bársony trón, a falakon arany díszítés és két tekintélyes fotó, amely a lovas baleset előtt készült: egyiken a IV. Henriknek öltözött arisztokrata, másikon a szintén jelmezbe bújt Matilde látható.
A szereplők külső jegyei kicsit sem sztereotipizálnak. IV. Henrik arcát, mintha bohóc lenne, piros pozsgás fehér máz takarja, s éppen ezen arcfesték letörlésének pillanata hozza magával a kérdést: talán mindaz amit látunk, csak egy színjáték? Ahogy eltűnik a festék, előbújik a lehetséges valóság.
A színen megjelenő orvos szokatlanul harsány türkiz kosztümöt, hozzá citromsárga csokornyakkendőt visel. A császári rezidenciára érkező gróf mindvégig élénk piros zakóban virít. Utóbbiak öltözete a jelent, a császár szolgálóinak jelmeze a múltat ábrázolja. A császári színjáték résztvevői korhű öltözékben, láncokkal, páncélokkal, fegyverekkel erősítik az alternatív valóságot.
A fesztivál részletes programja a Facebookon látható eseménynél olvasható.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Jelenet az előadásból (Forrás: Vörösmarty Színház)
