Ki vagyunk szomjazva az olyan minőségi komédiára, mint a Társasjáték New Yorkban, mert egyrészt kizökkent a hétköznapokból, másrészt a felszín alatt olyan témákról beszél, mint a párkapcsolat, valamint az idős korral járó nehézségek. Andrew Bergman vígjátéka tehát túlmutat önmagán, hiszen sokkal többről szól, mint hat ember komikus helyzeteiről.
A történet szerint Barbara és David az előkelő műkereskedő házaspár mindennapjait élik, amikor egyik este betoppan hozzájuk a nő nővére, Trudy és annak férje, Martin. Az addig nyugodt életük egy csapásra felbolydul, amikor kiderül, hogy a szeszélyes, betegeskedő édesanyjuk néhány hétig Barbara és David otthonába költözik. Ám olyasmi történik, amire senki sem gondolt: Sophie Barbaráéknál valósággal kivirágzik, amikor megismerkedik a híres festőművésszel, Maurice-szal.
Két régóta tartó házasság és egy időskori, bimbózó szerelem mozzanatain vezet végig a darab, amely igazából bárhol játszódhatna, mert itt nem a hely és nem is a társasjáték a fontos, hanem a családi kapcsolatok.
Az előadás rendezője, Tasnádi Csaba mindvégig a jellem- és helyzetkomikumra épít, miközben a családi viszonyok is előtérbe kerülnek. Ugyanis a történeten túl érdekes megfigyelni, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással a szereplők.
Házaspárok, anya és lányai, valamint a testvérek viszonya is rengeteg komikus pillanatot és tanulságot tartogat. Kiderül, hogy a lánytestvérek egymás éles ellentétei, Barbara (Kisfaludy Zsófia) a szabad, nagyvárosi nőt képviseli, aki a művészi életben is otthonosan mozog, míg nővére, Trudy (Steinkohl Erika) a saját, merev szabályainak a rabja. Férjeik olykor vehemensebben, olykor visszafogottabban folynak bele a családi ügyekbe. Mert itt mindenkinek van véleménye, amit természetesen senki nem fojt magába.
Tulajdonképpen három női sors elevenedik meg előttünk, amely az összetartásra, a családi egység fontosságára hívja fel a figyelmünket.
Ezt láthatjuk például azokban a jelenetekben, amikor az elhunyt férj, az elhunyt apa képe jelenik meg. A Társasjáték New Yorkban arról is szól, hogy az együttélés, az új környezet milyen hatással van egy család tagjaira, s mindez milyen következményekkel jár.
És természetesen a hol kusza, hol szórakoztató családi viszonyok érzékeltetéséhez olyan remek színészekre van szükség, mint Hűvösvölgyi Ildikó és Mikó István. A két színésznek ugyanis igazi jutalomjáték a szerepük.
Hűvösvölgyi Ildikó egyik pillanatról a másikra képes évtizedeket fiatalodni a színpadon. A járókeretes idős hölgyből egy szempillantás alatt lényegül át szerelmes, lélekben fiatal nővé, aki ugyanúgy vágyik a szeretetre, a gondoskodásra, mint lányai. A Kossuth-díjas színésznőnek minden bizonnyal különösen emlékezetes volt a díszbemutatón a szeszélyes, ám bölcs, idős hölgyet, Sophie-t megformálni, mert mindezt épp hetvenedik születésnapján élhette át. Színészi játékát egészen biztos, hogy sokáig emlegeti a közönség. Mikó István pedig most is méltó partnere volt a színésznőnek. Érződött rajtuk, hogy összeszokott párost alkotnak, hiszen évtizedeket töltöttek együtt a színpadon.
A jó vígjáték ismérve, hogy nem erőltetett poénokkal teletűzdelt. A Társasjáték New Yorkban épp ilyen. Szellemes. És a maga könnyedségével, jól megírt párbeszédeivel komoly párkapcsolati tanulságokkal is szolgál, amelyeken mindannyiunknak érdemes elmerengni, akár fiatalon, akár idős korban. De csak azután, hogy jókat nevettünk az előadás legjobb poénjain.
