Az autentikus jelmezekbe öltözött művészek rituális, már-már szuggesztív táncát, mozdulatait figyelve észrevétlenül beszippantott Afrika különös világa. A három, táncban elmesélt rítusnak, történetnek volt egy narrátora, aki időről időre kiállt a színpadra és mesélt, valamint arra buzdította a közönséget, hogy ünnepeljen együtt a táncosokkal.
És ő mondott ki két nagyon erős mondatot, amely azóta is ott cseng a fülünkben: az egyik, hogy a civilizáció megöli a szakmákat és szenvedélyeket, a másik pedig hogy a világ hanyatlik, pusztul.
A homok hangja egy szimbolikus előadás lett, amely egy távoli kultúra darabkáját hozta el hazánkba. Ám ahhoz, hogy igazán átéljük, befogadjuk ezeket az ősi rítusokat, el kell mennünk Algéria legmélyebb területeire, a Szahara déli részeire. Mert a homok hangját csak ott hallhatjuk meg.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!