Elgondolkodtató, hogy ha innovációról esik szó, a legritkább esetben gondolunk a képzőművészetekre, holott ha van terület, amelynek évezredek óta a lényegéből fakad a folyamatos fejlődés, a változás, akkor ez az. Az alkotó ember nem is engedheti meg magának, hogy művésszé érve ne lépjen túl az őt inspiráló elődök munkáin, ellenkező esetben ugyanis lenézett epigonná válik.
A bolgár tárlat esetében sokat sejtető, mondhatni baljós sejtéseket ébresztő momentum, hogy a kiállítás kurátora, Georgi Dimitrov már a kiállítás beharangozó szövegében szabadkozik, mondván „A kiállítás egy Bulgáriában szokatlan tendenciába nyújt betekintést tizenkét, 1933 és 1989 között született bolgár művész nonfiguratív, geometrikus alkotásait mutatva be. Bulgária azon kevés európai ország közé tartozik, amelynek nincs kialakult hagyománya a geometrikus művészet területén. Ezen kíván változtatni a Nonsofia Egyesület, amelynek […] célja, hogy megszilárdítsa a helyi művészeti közösséget és elősegítse a bolgár geometrikus absztrakció nemzetközi megismertetését.”
A kortárs bolgár képzőművészettel kapcsolatos legcsekélyebb mértékű előítélettől is mentesen érkeztem a megnyitóra, de sajnos igen hamar kénytelen voltam megállapítani, hogy bizony a kurátor előzetes szabadkozása jogos. A művek többségét vizsgálva nem láttam bennük többet üres formalizmusnál, helyenként Kazimir Malevich- és Piet Mondrian-utánérzéssel, amelyről nehéz eldönteni, hogy stílusparódiának szánták-e vagy sem. A vonalakkal és síkokkal, legjobb esetben geometrikus térformákkal operáló olaj- és akrilfestmények jellemzően semmiféle emocionális és/vagy intellektuális tartalmat nem hordoznak. Persze, ha beérjük azzal, hogy alkalmazott művészetet látunk, és a képekre kizárólag dekorációs elemekként tekintünk, akkor nincs probléma, mert festészeti technika szempontjából van köztük olyan igényesen kivitelezett alkotás, amely ebből a nézőpontból képes felkelteni a figyelmet. A vizuális élményen túli elvárásainkat félretéve akár elégedettek is lehetünk a mezőnyből kiemelkedő Mina Stoanova: Hyperspace, vagy Kamen Kalev Elmozdulás, illetve két kör szinkronizációja, illetve Vikor Vlaesku Interakció I. és Interakció II. című műveivel, nem beszélve Petar Dochev vegyestechnikával készült, arannyal játszó és sokat ígérő művéről, amelynek azonban tartalmilag semmitmondó öncélúságát az árulja el legnyilvánvalóbban, hogy még alkotója is képtelen volt címet adni neki. Képzeljünk el egy irodalmi művet cím nélkül, na ez pont olyan. Ilyenkor örülök, hogy a hazai kortárs képzőművészet már néhány évtizede túllépett a Kompozíció IV. vagy Metamorfózis 163 típusú, lustán ötlettelen címadási gyakorlaton.
Üdítően más minőségi szintet képvisel az N. Mészáros Júlia művészettörténész kurátor által rendezett Innováció a képzőművészetekben című nemzetközi csoportos kiállítás, amely – szimbolikusan is – egy szinttel feljebb lévő kiállítótérben kapott helyet. A műfaji besorolás szerint nemzetközi biennálé kategóriájába tartozó óbudai tárlat egy négyszázötven kortárs alkotásból álló nagyszabású kiállítási anyag 150 műből álló részlete.
A kurátortól megtudtuk, mindez az 1990-ben alapított, de ma már egy koncepcióváltás miatt nem létező győri grafikai biennále folytatása, amely tematikáját tekintve a 2009 utáni képzőművészet innovatív jelenségeivel foglalkozik. A 15 ország több mint 50 alkotójának konstruktív, konkrét, absztrakt és konceptuális munkáiból álló összeállítás azt igyekszik bemutatni, hogy milyen összefüggés van a művészi innováció, a hagyományújítás és a művészet fejlődése között.
A kiállítási anyagot összeválogató kurátor kiindulópontja az a felismerés volt, hogy a képzőművészeten belül különösen a sokak által lekicsinylően kezelt grafikában és rajzban figyelhető meg komoly fejlődés, szellemi és technikai innováció, aminek hatására izgalmas kölcsönhatás, átjárás jön létre különféle médiumok között, új műtípusok keletkeznek. Ezeket az innovatív útkereséseket szedi csokorba az óbudai tárlat.
Az izgalmas új művészeti technikák tanulmányozása mellett kreatív, ötletgazdag alkotók munkáival és gondolkodásmódjával is megismerkedhetünk. Bátran kijelenthető, hogy mindez a vizualitáson felül nem csekély intellektuális élménnyel, helyenként gondolatébresztő humorral is kecsegtetnek. Tapasztalatból állítjuk, hogy e kitűnő tárlatra ajánlatos úgy készülni, hogy másfél órát bizonyosan a Vasarely Múzeumban fogunk tölteni. Olyan, mint egy nehezen letehető könyv.
Borítókép: Elkapott pillanat az Innováció a képzőművészetekben című grafikai és rajz biennále megnyitása után (Fotó: Kurucz Árpád)
